Geszti Péterről sok mindent tudunk, hiszen életének popvilágban zajló része alaposan beszivárgott mindennapjainkba, felbukkan egy-egy idézet vagy a konyhai rádióból kiszűrődő dal formájában, amely réges-rég beivódott sejtjeinkbe. Péter a mínusz egyedik napon feldobta a labdát, hogy sokezres rajongótábora előtt mindezeket Gesztivál néven összegezze. Múlt és jelen idő egyben.
Geszti nem csak abból a szempontból volt úttörő, hogy ő volt az első fellépő a fesztiválon, akinek neve betűiből ki lehetett rakni a Sziget szót és aki biztosra menve saját maga előzenekaraként lépett fel, de ezelőtt soha nem fordult még elő, hogy több transzparens volt a színpadon, mint a nézőtéren. Márpedig a Gringo Sztár – Geszti Péter legújabb, második koncertes formációja – épp így startolt: az első szám alatt, reflektorfényben masírozó statiszták hol a frontember arcképét, hol Rapülők-, Jazz meg Az- és GS-idézeteket, hol nagy rózsaszín betyárbajuszokat emeltek a magasba transzparenseiken. Persze nemcsak a látvány vitte el a produkciót (bár a pálinkás dalra együtt dülöngélő 40-50 táncos igencsak mutatós volt): a sziporkázó szövegeket le se tagadhatná a szerzőjük. Na és a zene? Elég, ha annyit mondunk, azok ropták rá legjobban a táncot, akik egy árva szót sem értettek belőle – franciák, hollandok, németek. Az első részt zárandó és a másodikat összekötő, Jorgosz vezette Balkán Fanatik vette át a főszerepet, hogy eljátssza a Gesztivel közös Repülj madár népdalfeldolgozást, majd egy tizenegy évvel ezelőtti dokufilm kockái már sejtették a következő nagy etapot.
A jelen és jövő idős gringóék után a második blokkban Geszti Péter és három különleges dívája által létrehozott Jazz+Az lépett a színpadra. Az 1998-as Kalózok, majd a következő évben megjelent Egynek jó lemezekkel befutott zenekar – még egy remixlemezt is piacra dobva – végül 2000-ben adta búcsúkoncertjét. Geszti és a három kivételes hangú énekesnő – Behumi Dóri, Kozma Orsi és Váczi Eszter – Dés Lászlóval kiegészülve Megint hétfő című slágerükkel nyitották a programot. Bár a második dal, a Hello édes kezdését egy kis technikai baki megnehezítette, a későbbiekben a négyes és a mögöttük felálló kilenctagú zenekar albumminőségben és hibátlan produkcióval feledtette a közönséggel a kihagyott tizenegy évet. A nyolcszámos blokkban természetesen a legnagyobb slágereket hallhatta a közönség: Kémhatás, Süss fel nap, a Váczi Eszter „sádés” előadásában megindító Csepp a tengerben, de természetesen volt a Mit tehet a sejt és az Egynek jó is. A záró Ma jól vagyok előtt Geszti személyes vallomásban fejezte ki sajnálatát énekesnőtársai felé, hogy anno befejezték a Jazz+Az működését, de szerencsére a zenekar és a dalok egy évtizeddel később is aktualitásukat sem vesztve nyújtottak élményt minden rajongónak.
Így rapül az idő a Szigeten: a Jazz + Az-os etap után pár perccel Geszti egy mozdulattal már a kilencvenes évek legpimaszabb hazai triójának játékmestereként irányított minket az Áj Láv Júval. Minden személyi kultuszra hajazó elemet félretéve, a szemvillanás alatt MC Gesztenyévé átalakuló showman a Rapülők leghangosabb csendestársait hívta fel a fesztivál legnagyobb színpadára, hogy a billentyűket uraló Berkessel és a dobos-csendestárs Szentmihályi Gáborral együtt idézte meg a táncoslányokkal, őszinte reményekkel, karórákkal és katasztrófákkal teli ’86-os évet, melynek hívószavai a fejekben régóta a strukturális károkat okozó csernobili rettenet és az övön aluli mexikói 6:0. Megannyi negatív élmény, de a veszteségeket csillapítandó ott a Casucci, a Ritt, a magas szárú Nike, a Kappa póló, a Randevú diszkó meg az Első Emelet. Bár sokan komplett Első Emelet-blokkot reméltek, hiszen a Rapülőkben játszó Michelhez és Kisberkeshez már csak a többieknek kellett volna csatlakozni, ám Kiki érkezett, aki viszont pár perc erejéig megidézte nekünk a nyolcvanas éveket és két védjegyszerű dallal – az Angyali vallomással és a Csakazértis szerelemmel – emlékeztetett mindenkit, hogy az Emelet tinislágergyáros státusza máig nagyszerű dalszerzőket és előadókat takar. Ezek után derék alá toltuk a farmert és lazábbra engedtük az öveket, hogy a Marutinkat elsodorja a szél egy olyan világba, ahol csak a Holiday Rap, valamint érthető és énekelhető slágerek szólnak. Ekkor már csak a Ringasd el magad és a Túl de flanc volt hátra a Gesztiválból , melyek lazaságai a Sziget kijáratán túl segítettek át minket egy rókarímes-füstbombás-táncos örömökön túli valóságba.
sziget.hu
