Fémszívű fiúk – IRON MAIDEN: FROM FEAR TO ETERNITY

Megjelent az Iron Maiden hatodik válogatáslemeze, de nem érheti szó a ház elejét, hiszen egy folyamatosan dolgozó, 36 éves zenekarról van szó, nem árt velük újra és újra felmondani a törzsanyagot. És ebbe belefér az is, hogy kilenc koncertalbumuk jelent meg, és három speciális díszdobozt is piacra dobtak.

Ne legyünk igazságtalanok, a 2008-ban publikált, a zenekar pályafutásának első szakaszát összefoglaló lemezük, aSomewhere Back in Time – The Best of: 1980 – 1989után illett elvarrni a szálakat, és az utóbbi években megjelent lemezekből is el kellett készíteni a dalok hivatalos kanonizációját.

Nem először tér vissza a kasza, mint motívum, a Dance Of Death borítóján is központi szerep jutott ennek az alapvetően a mezőgazdaságban használatos eszköznek, de Melvyn Grant grafikája megidézi az A Matter of Life and Deathmásodik világháborús vízióját is, hiszen a borítón látható mocsárban feltűnik egy tank is – szóval jó kis szájbarágós panoráma készült a zenekar korábbi, apokaliptikus látomásaiból.

A lemezt hallgatva nem fedezünk fel különösebb szerkesztői koncepciót, mégis fontos a 2011-es kollekció, hiszen tematizálja a rajongók körében az örök vitákat.

1. Meddig tart a nagy klasszikus korszak? 2. Mettől meddig tart a másodvirágzás? 3. Egyáltalán: értékes-e az a periódus, melyet Bruce Dickinson 2000-es újracsatlakozásától számítunk?

Az Iron Maiden minden idők legfontosabb heavy metál zenekara, bármit csinálnak az headline hír a rock világában. Még ha a sokadik válogatással állnak elő, akkor is.

Ha nagyon bele akarunk magyarázni valami koncepciót, akkor azt mondhatjuk, hogy az 1990-től 2010-ig tartó periódus pont húsz évet foglal magába, pont ez a húsz év a zenekar életművében a problematikus időszak, hiszen kb. 1990-től már nem az innovációról szól az Iron Maiden, hanem alapvetően a show-król, melyekhez muszáj volt néhány évente új lemezekkel előállni.

Válogatásunk azért is fontos, mert az elmúlt húsz év munkái változó színvonalúak voltak, igazán jó, elejétől a végéig szórakoztató albumot az utóbbi húsz évben nem készítettek, de minden vállalkozáson van 3-4 kiváló szerzemény, amelyek igen jó találati aránnyal szerepelnek a From Fear To Eternityn.

Azt most hagyjuk, hogy a szerencsétlen Blaze Bayley-féle anyagok (The X Factor, Virtual XI.) dalai alulreprezentáltak, és azokat is Dickinson énekli (a Rock In Rio-koncertlemezről másolták ide).

Az Iron Maidennek volt már olyan best of lemeze, melynek számait a rajongók válogattak össze (Ed Hunter), és volt olyan, amelyet afféle „visszaút az időben”- tematikára építve fordított kronológiával szerkesztettek (The Essential Iron Maiden), szóval, nem mondhatjuk, hogy nincs tudatosság az elmúlt évtizedek különböző szelekciójában.

De nézzük, melyek a From Fear To Eternity – The Best Of 1990-2010felülreprezentált sorlemezei! Nos, a 2003-as Dance Of Deathről (mely talán a legjobb 1990 utáni albumuk) és az A Matter Of Live And Deathről (mely talán a leggyengébb) egyaránt négy számot halásztak le, és legkevésbé a Virtual XI-et bírták, erről csak a The Clansman került fel.

A heavy metál harcmezején az Iron Maiden már az 1981-es Killers-szel elfoglalta a legfontosabb magaslati pontokat, azóta csak azért háborúznak, mert nem tudnának visszatérni a civil életbe.