Volt benne helikopter, igaz nem az elején, és nem igazi, volt benne hatalmas Ho-Si-Minh szobor, félelmetes, és volt benne mindenféle elem, ami képes egy előadás látványosságát szolgálni. Mészáros Árpád Zsolt játszotta a professzort, s aki ismeri Őt, az el tudja képzelni, hogy megmutta az örök Amerikába vágyó bártulajdonos minden színét. Kimet, a lányt Dancs Annamari alakította, akit főszerepben most láttam először, és gyorsan elillantotta azon kétségemet, hogy Vágó Zsuzsinak csak az árnyéka lehet (Ő a másik szereposztásban szerepel, és az Operett egyik, ha nem a legnagyobb üdvöskéje). A két katona jóbarát, Chris, Kerényi Miklós Máté volt (és nem Dolhai Attila), valamint John, György-Rózsa Sándor (és nem Feke Pál), amit nem bántam mert mindkettőjükből éreztem azt a fajta feszültséget, amit egyrészt egy apaság-férj kettőssége okoz, illetve egy jóbarát vívódását, aki szinte a barátja helyett is átélte annak katarzisait. No és még megemlítem a feleség, Ellent alakító Vágó Bernadettet, aki bár szinte csak a második felvonásban volt a színen, de tán a legnagyobb hatással volt rám, hiszen imádta a férjét, de próbálta a legjobbat “kihozni” párja vietnami kalandjából született gyermeke sorsában is, és annak anyja számára is.
Magára az eljátszott történetre a legjellemzőbb, hogy a mellettem ülő hölgy, aki látta a 94-es változatot is (amit szintén a mostani rendezői gárda vitt színre) nem tudta például, hogy a mostani változatban, hogy találkozik ismét össze Kim, és Chris. S ez nem emlékezet kihagyásból fakadt.
S a nézői fogadtatás? Átütő siker, és végtelenül tetszett, hogy először az előttem két sorral ülő Vágó Zsuzsi állt fel a székéből, hogy elismerje kollégái, így Dancs Annamari teljesítményét is (tán ez a fajta munka kapcsolat (is) lehet e Színház sikerességének a magyarázata?). A végén aztán minden jelenlévő közreműködőt a színpadra szólított KERO, aki egyrészt méltatott, másrészt az új fordítás történelmi mához igazítását hangsúlyozta, harmadrészt pedig meghajolt a nézők előtt, méltó tapsvihar közepette.
S hozzáfűzésként a darabhoz: Óriási érzelmek, hatalmas feszültségek, indulatok jellemzik, és az eddig általam látott musical-ek közül messze a legnehezebben énekelhető szerepek vannak benne. Jellemző, hogy szinte tán csak a Kim-Chris szerelmi kettős ismert belőle, és tán még a professzor egyik dala a második felvonásban. Szerintem nagyszerűen oldották meg a feladatot, és hogyha az előadási jog kitart, akkor még sok-sok évig lehet a Miss Saigon a Budapesti Operettszínház vezető musical slágere.
… KERO-nak van érzéke, füle-szeme a nézőtér felé…
Fehérvár.net
/ Zoli /
