Vörös szőnyeg, tradicionális gitártörés, sztárok, exkluzív Fun Lovin’ Criminals-koncert, és fergeteges hangulat. Ez jellemezte a budapesti Hard Rock Cafe hivatalos megnyitó buliját, amelyen legendás hazai zenészek és sportolók mellett az étteremlánc nemzetközi vezetői is részt vettek.
Az est folyamán sikerült mikrofonvégre kapnunk a Fun Lovin’ Criminals tagjait is.
Tavaly jelent meg a rég várt koncertalbumotok, mely a rajongók meglepetésére nem egy, hanem három lemez lett, összesen 55 számmal. Miért döntöttetek tripla-lemezes díszdoboz mellett?
Brian: Mindig is szerettünk volna egy koncertalbumot. A rajongóink mindig azt mondják, hogy az élő előadások hangulata más, őrültebb, ezért is akartunk egy ilyen lemezt.
Frank: Rengeteg dalunk van. A rajongóink mind más számokat szeretnek, a koraiaktól a ritkább, kevésbé ismertekig, melyek egy része nem is került még lemezre; ezeket most mind egybegyűjtöttük. És nagyon jó érzés, hogy elmondhatjuk: kiadtunk egy tripla albumot!
Nyilván bőven volt koncert, amiből a számokat válogathattátok. Van kedvenc fesztiválotok vagy klubotok, esetleg egy fellépés, ami valamiért különösen emlékezetes számotokra?
Frank: Nekem a dublini Olympia Színház.
Brian: Mindenhol jó koncertjeink voltak. Mindegyik másért jó, ahogy Keith Richards mondta, ezért csináljuk még mindig, mert minden fellépés más.
Nem sok zenekar képes olyan sokáig együtt maradni, mint ti. Mi a titkotok?
Frank: Szeretned kell, amit csinálsz. Mindegy, hogy gitározol, dobolsz vagy énekelsz, ha szereted, sosem hagyod abba.
Miben változott a zene, a zenei élet a kilencvenes évek óta, amikor elkezdtétek? Számotokra mi volt a legnagyobb változás?
Huey: Amikor elkezdtünk zenélni, az volt a szokás, hogy a zenészek új számokat írtak, és próbáltak kreatívak lenni. Ma viszont mindenki csak a hírnévre hajt, mások számait éneklik, és nincs semmi művészi kreativitás abban, amit csinálnak. Csak a stílus, alatta semmi tartalom, ez van ma. Ez a különbség.
Frank, te ugye Leicesterben élsz, Brian, te pedig New Yorkban. Hogy tudtok egymástól ilyen távolságra együtt dolgozni, turnét szervezni?
Brian: A legutóbbi album idején már nem, de a Classic Fantastic alatt Huey és én közel laktunk egymáshoz, szóval csak átugrottam, és nála dolgoztunk. Ma már az internetet használjuk, e-mailben küldözgetjük egymásnak a dolgokat. Az elmúlt öt évben ez nagyon leegyszerűsödött. Például egy barátunk New Yorkban él, van egy szuper stúdiója. A világ minden részéről küldenek neki dalokat, neki pedig ki sem kell tenni a lábát otthonról. Szerintem ez nagyszerű.
Az utolsó stúdiólemezetek, a Classic Fantastic két éve jelent meg. Dolgoztok azóta új dalokon?
Brian: Mind különböző projekteken dolgozunk. Nemcsak egy zenekar vagyunk, hanem külön albumokat is készítünk, én például nagyon szeretem az elektronikus zenét, Frank musical-szerű zenét játszik az Uncle Frank nevű bandában, Huey a country westernt szereti.
Mostanában mi inspirál titeket?
Huey: A lázadás.
Brian: Én kicsit beleuntam a zenélésbe. Nem érzem a késztetést, hogy felpattanjak, és azonnal megírjam a következő Fun Lovin’ Criminals-albumot, nem érzem, hogy itt lenne az ideje. A többek nevében nem beszélhetek, de szerintem mindegyikünknek megvannak az egyéb ügyei, amikkel foglalkozni akarunk. Persze szeretnénk egy új albumot, de az album elkészítése az egyszerűbb feladat, eljutni az emberekhez nehezebb. Hueynak rádióműsora van a BBC-nél, de ott nem promotálhatja a zenénket, és ez csak egy példa. Nem könnyű, különösen pénz nélkül.
Ha most megnéznénk az iPodotokat, milyen zenéket találnánk rajta? Vannak új zenészek vagy bandák, akik különösen tetszenek, akikkel szívesen dolgoznátok együtt?
Frank: Az enyémen leginkább reggae van.
Brian: Azt hiszem, legtöbbször reggae-t hallgatok, de ha jobban belegondolok, fogalmam sincs.
Huey: Én a lejátszómat mindig randomra állítom, szóval nálam megy minden.
Frank: Az új zenekarok közül én most a Rival Sonst szeretem.
Brian: Frank minden új zenét ismer. Én a Dzsungel Könyve filmzenéjét imádom, az az örök kedvencem. Az a film zseniális.
Melyik a kedvenc Fun Lovin’ Criminals-lemezetek?
Brian: Bármelyik. Én mindegyiket imádom. De vegyük például az utolsót: koncertalbumot készíteni rengeteg munka volt, és remek érzés, hogy végül megjelent.
Huey: Ebből is látszik, hogy milyen király banda vagyunk. Nagyon sokan képesek stúdióalbumot készíteni és kiadni, de csak keveseknek megy élőben. Mi az elejétől kezdve élőben nyomtuk, és ezért akartuk kiadni ezt az albumot, meg akartuk mutatni, hogy mire vagyunk képesek. Manapság már senki nem vesz lemezeket, mindenki letölti vagy lemásolja, amit csak hallgatni akar. Mi ezért akartunk valami különlegessel előállni, és szerintünk az élő koncert élménye elég különleges.
Frank: Mindenki, akinek megvan a lemez, azt írta nekünk Facebookon vagy e-mailben, hogy nagyon tetszik neki, hogy eldobta az agyát, és nekünk ez nagy eredmény. Visszatértünk. Nem könnyű beszerezni a lemezt, mégis olyan képeket kapunk, amiken a rajongók a saját példányukkal pózolnak, és szerintünk ez a lehető legjobb visszajelzés.
est.hu
