Újabban „Magyarország legdinamikusabban fejlődő és immáron egyik legnépszerűbb rockbandájaként” címkézik a Depresszió zenekart. De, hogy mennyi munka van a megnevezés mögött, azt valószínűleg csak a „depressziós” fiúk tudják. A zenekar pénteken, július 8-án koncertezik a X. Székelyföldi Rockmaratonon, kérdéseinkre a zenekar vezetője, Halász Ferenc készséggel felelt.
– Visszatérő zenekar vagytok, 2009-ben fergeteges bulit csaptatok Szejkefürdőn, számíthat egy hasonló repetára a nagyérdemű?
– Emlékezetesen jó koncert volt a tavalyelőtti, de mi mindig szeretjük felülmúlni a korábbi teljesítményünket, tehát egy még húzósabb programra lehet számítani tőlünk. Mivel úgy döntöttünk, hogy az új lemezünk szeptemberi megjelenéséig „titokban tartjuk” a friss anyagot, ezért most a nyáron még egy hagyományos Best of programot láthat tőlünk a nagyérdemű, néhány régen játszott közönség kedvenccel felturbózva.
– “Erdélyben koncertezünk!” – jelent ez a kijelentés valami mást, valami pluszt, mondjuk egy anyaországi fellépéshez képest?
– Természetesen elég nagy jelentőséggel bír számunkra egy ilyen fellépés. Mivel a Depressziót csak globális szinten lehet politizáló zenekarnak nevezni, ezért ebbe a részébe nem is mennék bele, de sok olyan körülmény adódik egy székelyföldi koncert kapcsán, ami önmagában is különlegessé tesz egy ilyen bulit számunkra. Először is a távolság… Nagyon megtisztelő számunkra, hogy a lakhelyünktől, közel 700 kilométerre is ismerik és szeretik a dalainkat. Az utazás és a produkciónk költségei miatt legtöbbször csak évi egy alkalommal tehetjük meg, hogy Székelyföldre látogatunk, tehát csak ezen az egy estén találkozhatunk az ottani rajongókkal, amit igyekszünk alaposan ki is élvezni. A közönség is alaposan fel szokott készülni ezekre az estékre és vannak akik 100 kilométert is utaznak azért, hogy élőben találkozhassunk. Szerencsére elmondhatjuk, hogy a zenekart mindenhol remek fogadtatásban részesítik a rajongók, de az ilyen ritka és különleges estéknek mindig megvan a varázsa. A táj szépsége és a helyi ételek, italok is nagyon vonzóak számunkra, valamint az a baráti és tiszteletteljes fogadtatás, amiben eddig is minden alkalommal részünk volt.
– Javában tart a nyári turnétok. Eddig milyen tapasztalatokkal, élményekkel gazdagodott a “menekülés a stúdióból?”
– Május vége óta zajlanak a szeptember 5-én megjelenő, Vízválasztó című új lemezünk stúdió munkálatai és egészen augusztusig tartanak, tehát eléggé találónak bizonyult ez az elnevezés. A Super Size Recordingban, stúdiómunkával eltöltött napok után jól esik egy kis koncertezéssel kikapcsolódni. Idén a nagy fesztiválok mellett igyekszünk több kisebb településre is eljutni, hiszen a Kárpát-medence minden részén élnek rajongóink, akikkel szeretnénk találkozni. Az eddigi állomások nagyon jó hangulatban zajlottak le és a java még hátra van.
– Teltházas turnéstart, MAHASZ lista első hely, jubileumi DVD, új videó, ősszel új lemez. Lehet ezt még fokozni, hiányzik még valami a teljességhez?
– Azon zenekarok közé tartozunk, akiknek mindig vannak előremutató célkitűzései. Szeretünk fejlődni és előre haladni minden téren. Jobb produkciót alkotni és még több emberhez eljuttatni. Ha ezt az aktualitások tükrében nézzük, akkor egyértelmű, hogy most az a vágyunk, hogy a közönség is olyan lelkesedéssel fogadja majd az új lemezt, mint ahogy mi készítjük. Ez az eddigi legnagyobb szabású munkánk és nagyon komoly előrelépésnek érezzük a korábbi lemezekhez képest, reméljük, hogy a közönség is így érzi majd.
– Sok fellépés egyben sok élményt is jelent, de egyben kevesebb időt mondjuk másra is. Léteznek bennetek tervek, álmok, remények olyan visszautazásokra – turistaként – s olyan helyekre – esetleg ide Erdélybe is – ahol a fellépések miatt nem tudtatok annyit időzni, amennyit szerettetek volna.
– A sok pozitívum mellett, természetesen sok lemondással is jár, ha valaki ilyen aktívan koncertezik. Mi ezen nem bánkódunk, hiszen nagyon élvezzük, amit csinálunk, de az biztos, hogy mindenki szeretne többet látni a világból. Remélem lesz rá lehetőségem, hogy a világot bejárjam. Jó példa erre Erdély is. Az évek alatt egyre többet ismertünk meg Erdély szépségeiből, de még bőven van mit felfedezni. Amíg nincs meg a lehetőségünk arra, hogy kötetlenül barangoljunk, addig az ilyen utazások alkalmával igyekszünk egy kicsivel többet látni és megélni.
