Másfél-két évvel ezelőtt, 2009 őszén egy másik székelyudvarhelyi kávézóban már láthattuk-hallhattuk élőben a triót: az SPT mostani fellépésének a G. Caffé nagyterme adott otthont, ahol kezdés előtt negyedórával még messze nem volt telt ház, de amint a három muzsikus a hangszeréhez lépett, kevés szék maradt üresen. És kevés fül maradt zárva – szerencsére olyan hangerővel játszottak, hogy az egyébként folyamatosan beszélgetni óhajtókba is belefojtották a szót.
Sárik Péter és két zenésztársa legújabb albumuk, a tavaly ősszel megjelent Pieces lemez nyitódalával, a Looking Back-kel kezdte koncertjét (alapvetően ezzel a műsorral jöttek most egy párnapos erdélyi koncertkörútra), de a korábbi lemezről is hallhattunk szerzeményeket, pl. az egyik ráadásszám a latinos lüktetésű Don Camillo volt. S ha már a latinnál tartunk: a több zeneszerzői díjjal is kitüntetett Sárik mesterien tudja ötvözni a latin hangzásokat a poposabb dolgokkal, illetve a klasszikus, múlt századi blues- és bebop zongorázással.
A koncertmenüben nagyot ütött Frey György Sóhaj című szerzeménye, illetve Sárik egy ismerősének, Jávori Vilmos emlékére írt darabja, az It’s Not Too Late For Spring – iszonyatosan nagy hangszeres tudást, virtuozitást és precizitást csodálhattunk meg. Ami utóbbit illeti, Sárik kérésére mi is kipróbálhattuk, hiszen két dalt ütemes tapssal kísérhettünk végig. S az sem mellékes, hogy a közönség hatására a csapat három ráadásszámot is játszott, megkoronázva teljesítményét.
Szólnék a CD-ről is: igényes kivitelezésű, könyv alakú borítóban levő, tizenegy szerzeményt tartalmazó lemezt vásárolhattak a koncert után az érdeklődők, a magyarországinál sokkal barátságosabb áron. Az internetes letöltések korszakában valóságos élvezet kézbe venni a kiadványt, amiben az angol nyelvű információk, illetve a fotók mellett a lemez minden dalához az Arnon Blaid–Okina Sorob alkotópáros egy grafikája kapcsolódik. Egyébként a lemezborító megfogásánál még nagyobb élvezet még egyszer és még egyszer meghallgatni a korongot…
uh.ro
