A Főkefe által szponzorált Deák Bill jubileumi koncertje, ahogy kell, a közepén kezdődik (Országút előttem), semmi intró, megilletődött üdvözlés, füst, de hát a bluest minek is kéne cifrázni. De még az sem biztos, hogy a hangverseny az ún. végén ér véget, mert mindenkinek máshol van a vége, X-nek a metrólejárónál, Y-nak pedig ott, ahol lefut a DVD végefőcíme. Szóval, mint az életben minden, a blues is relatív, és szerencsés esetben revelatív is. KRITIKAMi szerencsések vagyunk, ezt le kell az elején (vagy akár a végén) szögeznünk.
A dalok között a szokásos Bill a király-rigmusok jó alkalomnak bizonyultak arra, hogy tisztázzuk: Bill akkor most király,kapitány, vagycirkuszigazgató. Ugyebár van egy bluescirkusza, magát hívta kapitánynak, és a közönség nevezi királynak. Bill azonban nem szenved rangkórságban, ő csak játssza a bluest, amióta rálépett az útra, ahogy ez a blúzereknél illik. Mert az élet ilyen: egyszer csak ott lesz előtted a nagybetűs ÚT, amire Rá. Kell. Lépni. És ha elég sokat mentél az úton (Bill 40 évig), akkor BLŰŰŰZ lesz belőle, legalább is Bill Kapitány (Király és Igazgató) életútja erre enged következtetni.
Bill nem egyedül vándorol immár negyven éve az úton. Most Balázs Péter, Fejér Simon, Horváth Zsolt, Szabó Csaba kísérték, és az is milyen vagány, hogy csak a koncert második felében hívott vendégeket a színpadra. Balázs Fecó a Zöld csillagban játszott, a Taurus és egy másik király, Radics Béla emlékére. A Kopaszkutya című számban megjelentek az egykori utazók, Hobo, Póka Egon, majd Hirlemnann Bertalan ésTornóczky Ferenc is.
A zenekar és a drága jó vendégek kifogástalanul játszottak, az anyag DVD minőségben szól, egy szavunk sem lehet, Bill hangja semmit nem kopott az ÚT során, és a koncert annak ellenére működik, hogy a blues intimebb terekben szólal meg igazán jól. Viszont az ünnephez hely kell a szívben és a játszó helyeken, és a Syma Csarnok pont a megfelelő helyszín volt. A Bill Blues Band a Kapitány (Király) első nagy slágerét, a Felszarvazottak balladája című dalt csak az első blokk után, az 5. dalként húzza elő a kalapból, és meglepő, de erről a legendás Rossz vér című 1984-es lemezről ezen kívül csak a címadó számot tekerik el. Viszont játszanak számos Hobo Blues Band nótát, a Hosszúlábú asszonyt, a Kopaszkutyát és aKőbánya bluest. A Taurus mellett a P.Box klasszikusa, a Zöld, a bíbor és a fekete is szerepel a tracklistán, Bill kapitány szereti az ízes hard-rockot, és itt kell megjegyeznünk, hogy a Bill Blues Band vitte tovább a Hobo Blues Band eredeti, hard rock alapú blues-rockját, és ez is milyen jól van így.
A 2010. november 10-én megtartott koncert szinte hibátlan volt, bár amikor színpadra szólította régi harcostársát, Hobót, akkor elfelejtette megemlíteni, hogy egy másik vendég is zenélni fog, a HBB másik kulcsfigurája, Póka Egon, de az is lehet, hogy csak megvágták a felkonfot.
És a legjobb az egészben, hogy Bill Kapitány hajója ismét a végtelen tengereket szeli, és a hatvan év sem számít, hiszen a blues a vén tengeri medvéknek áll a legjobban.
Szerző:
Poós Zoltán
Poós Zoltán
