Bármikor. A Belmondo negyedik albuma éppúgy 2011-es, mint 1999-es. Kiadhatta volna a Nyers is, de most friss
Czutor hiába váltott fazont, hiába lett egyszer poposabb, máskor rockosabb vagy épp beatesebb, alapvetően nyers. Csak a saját affektálós nyelvét beszéli, csak a saját harmóniáit tudja, hiába csinál bármit, amihez nyúl, czutoros lesz, és pont ettől szimpatikus. A szegedi Nyers a kilencvenes évek egyik nagy ígérete volt. Ígéret is maradt, mindannak ellenére, hogy bizonyos szubkörökben a Mi, rendes emberek vagy pl. a Szeretet, béke van máig a hajnalhasadós koleszéjszakákat idéző féligféltett kincs. Na így. Érthető persze, hogy Czutor anno kiakadt, hogy a Nyers nem érte el azt a fajta “megbecsültséget”, amit kvalitásai alapján el kellett volna érnie. Így szép csöndben Belmondo lett.
A tagok sokfelől érkeztek, volt, aki a Blackoutból, illetve a Kowalsky Meg a Vegából, Jamie Winchester és Hrutka Róbert mellől, a Balkan Fanatikból vagy épp a Supernemből igazolt át. Nagyot markoltak, keveset fogtak. Legalábbis ami az első lemezt illeti. Az inkább hülye, semmint vicces című 2006-os Él ilyen – Alien pop akart lenni, nem kicsit, nagyon. A rádióbarát számokban azonban Czutor valahogy nem találta magát, így a kiugrási kísérlet kísérlet maradt csupán. A gitáros-énekes együttesének következő albuma jobban sikerült. A kimeríthetetlen férfi-nő cécót boncolgató Hogy nézel rám? rockosabb volt a bemutatkozásánál, de poposabb a Nyersnél. A diszkós, funkos, sokszor The Beatles-harmóniás számok pedig elég lazák voltak ahhoz, hogy egy nyári feszten lazulni lehessen rájuk. A tavalyi, fülbarát Szájba rágót! után idén “gyorsban” készült Mikor kiadását tagcserék előzték meg.
Temesi Bertalan basszusgitáros és Pulius Tamás billentyűs “eltérő céljaik, koncepcióik, valamint más zenei tevékenységeik és elfoglaltságaik” miatt távoztak a zenekarból. A Belmondo aztán Domján Gábor basszusgitáros és Koltay Kurszán zongorista személyében két új tagot szerződtetett. Grúvos vagy épp lazán odakent alapok, humoros, cinikus, esetleg szentimentális, de mindig idézhető szövegek a nyárról, libidóról, a felnövésről, a gyerekkorról és persze a szerelemről. A lemez ezzel együtt nem “szerelmeses”, inkább felszabadult. Egyszer funkos basszus és karcos, rockos riffek, máskor jamaicai ringatózás vagy popos fülbemászás, eltalált mennyiségű és minőségű elektronika, de épp csak annyi, hogy színezzen. A Belmondónak még a kóválygó tinglitangli (Az életet majd megérted) is jól áll.
A napfényes, játékos billentyűfutamokkal megbolondított Végre süt rám a Nap valóban füttyös hangulatba hoz, a diszkós, döngölő Libidó, a reggae-s, az érettségi előtt álló Nőj már fel, a beates Egy köszönömöt sem tudsz, az ugrabugra, rockos Végre itt a várva várt, a korábbról kikukázott Egyedül, a legjobb Czutor-féle lírát hozó, épp ezért a Bírlak közeli rokonának számító Mikor, az elektronikus, grúvos, rappelős Gyereknek maradni mind-mind jól eltalált számok.
A Mikor ugyan nem most, viszont újrahallgatható – bármikor.
est.hu
