A jazz lehet mérhetetlenül öncélú és fárasztó, de lehet simogató és elbűvölő is. Váczi Eszter másodszor is bársonyos, titokzatos és okos, és nem mellékesen úgy énekel édes anyanyelvünkön, ahogy csak kevesen.
Az énekesnő nevét leginkább a Jazz+Az formációból ismerhetjük, aztán ott volt a kétezres évek elején a Beryvel duettben előadott Egyedül, ami mindent vitt. Eszter később elmerült saját világában, és a listákat elhagyva leginkább önnön kiterjesztésére koncentrált. Az acid jazzes Szörp vagy a későbbi Váczi Eszter Quintet azonban nem készített korongot, így külön öröm volt, amikor néhány éve a Quartet kiadta a Vissza hozzád című hangzót. Az album mainstream volt, közérthető, miközben minden hangjában a jazz szabad asszociációs játéka vibrált. Az utóbbi évek egyik legszínvonalasabb magyar korongján fülbemászó, simogató, swinges, bossa novás dalok sorakoztak. Az a tény pedig csak tovább emelte a tétet, hogy Eszter nem csupán “énekelt”, de szövegeket is írt a lemezre. Pozitív volt, hogy a dalok magyarul szóltak, az pedig még inkább, hogy prozódiailag is rendben ment minden, nem bukdácsoltak, nem törték meg a ritmikát, nem kellett megerőszakolni a nyelvet, hogy strófa és ütem egymáshoz idomuljon.
Az Eszter kertje az előző korong egyenesági folytatása. A dalok ezúttal is magyarul szólnak, egyetlen kivétel a francia színésszel, Edouard Baerrel felvett Körhinta (Carrousel). Az album lírai, vallomásos, sanzonos és meghitt. Szerény, visszafogott és intelligens, sőt helyenként egészen humoros és kacér. Az alapokban a jazz mellett ott búg a blues, a latin, a swing és a filmzenés epika. Persze több helyen túlcsordul a mű, mégsem giccses, egy pillanatra sem. Az egyszer fátyolos, máskor szívhez szólóan egyszerű, megint máskor csupasz és személyes női énekhang mindig elegáns, mindig varázslatos, és olyan atmoszférát teremt, amilyenre csupán a legnagyobbak képesek.
A zenésztársak – Gátos Iván (billentyűs hangszerek), Schneider Zoltán (gitár), Gátos Bálint (basszusgitár), Mike Zsolt (dob), valamint Csernus Katalin (akusztikus gitár), Weisz Nándor (vibrafon, ütős hangszerek), HSO (vonósok), Bujtor Balázs (koncertmester) és Edouard Baer (ének) – tökéletes módon szolgálják ki Eszter Sade-t idéző lényét és énekhangját. Egyenrangú partnerek. Harmónia és nyugalom jellemzi a lemezt, melynek hangzásvilága a hangmérnökként és társproducerként is közreműködő, Grammy-díjas Helik Hadar klasszis hozzáértését dicséri. Azzal együtt, hogy az Eszter kertje lassú folyású, egy pillanatra sem unalmas. Kifinomultság lengi körül az összes darabot.
A nyitó, seprűs, zakatoló Így utazom erős kezdés, a nagyzenekaros, gyönyörűen felépített Emlékezz rám pedig kifejezetten briliáns. A franciául énekelt Carrousel egy képzeletbeli Párizsban játszódó sanzon, a Most még leginkább a funk felé húz, az Ott leszek egyfajta vagabund latinos darab, az Anna és én a tiszta barátságról elmélkedik, míg az Isten veled a szerelmi csalódást önti lírába.
Ezek a számok máskor, máshol sztenderdekké váltak volna.
est.hu
