– Passive Control címmel elkészítette harmadik stúdióalbumát Fogarasi László, azaz Yonderboi. Az elektronikus zene Nyugat-Európában is elismert dalszerzője az MTI-nek adott interjúban az album megszületésének körülményeiről, kapcsolatokról és Verne Gyuláról is beszélt.
A Somogy megyei kis faluból, Mernyéről indult Yonderboi még nem volt 20 éves, amikor a kilencvenes évek végén néhány száma felkerült nemzetközi válogatásokra, és sajátos világú zenéje egy csapásra ismertté tette. Akárcsak eddigi két albumát – a Shallow and Profoundot (2000) és a Splendid Isolationt (2005) -, új anyagát, a Passive Controlt is a német Mole kiadó jelentette meg (a magyarországi forgalmazó a CLS Records).
“Nem hiszem, hogy itthon nem akarnak tudomást venni rólam, sőt nagyon lelkesnek és aktívnak látom a hazai közönséget. De a szakmán és a sajtón néha érzem, hogy nem tudnak hova tenni. A zavar szerintem abból származik, hogy a nagypályás nemzetközi popzenében már régóta nincs olyan magyar előadó, aki komoly tényező lenne, ezért az én rétegzenében elért eredményeim akarva-akaratlan más megítélés alá esnek itthon” – fogalmazott Yonderboi.
Mint kifejtette, zenéje iránt Hollandiában, Belgiumban és Németországban volt eddig komolyabb érdeklődés, de lemezei szinte valamennyi európai országba, még Oroszországba is eljutottak. Hozzátette: utóbbi azért is öröm számára, mert mindig úgy érezte, Magyarország egy kulturális transzferterület, Kelet és Nyugat határa.
Bár Yonderboi most hat év után jelentkezik újra albummal, az elmúlt években is hallatott magáról: készített mixeket irodalmi anyagra, feltűnt az Extremely Hungary rendezvénysorozaton operadalok dj-jeként, a 2009-es Berlinaléhoz kapcsolódva közös audiovizuális show-ban vett részt Peter Greenaway-jel, zenét írt Sándor Pál Noé bárkája című filmjéhez és benne volt Bozsik Yvette Katona József Színház-beli produkciójában is.
“Szeretem alaposan körüljárni a feladatot és kísérletezni többféle megoldással. Sok idő és kitartás kell ahhoz, hogy minden apró részlet az elképzelt helyére kerüljön, és az egész anyag elnyerje végső formáját” – mondta saját lemezkészítési tempójáról.
Yonderboi új lemezén egy német énekesnővel, Charlotte Brandival dolgozott együtt, akire a MySpace-en akadt rá. Hangsúlyozta: ez egy egyszeri, érdekes kísérlet volt, amelynek a távolság és az ismeretlenség adta a legfőbb báját, de nem hiszi, hogy fognak még együtt dolgozni Charlotte-tal. Sőt, nem tartja valószínűnek azt sem, hogy a következő lemezén túl sok női hangot fog használni.
“Vannak olyan absztrakt hangulatok, amelyeket csak instrumentális zenével lehet kifejezni, de vannak olyan dalok is, ahol nagyon fontos, hogy legyen emberi hang és szöveg. Megfigyeléseim alapján a nők hajlamosak mást kommunikálni a szavaikkal, mint ami a valós mondandójuk. Szerettem volna egy női nézőpontú albumot készíteni, az viszont egyszerűen nem lett volna hiteles, ha minden szót én adok az énekesnő szájába. Ezért volt szükséges, hogy Charlotte társszerzője legyen egyes daloknak a Passive Controlon” – mesélte a zenész az MTI-nek.
2000-ben megjelent első albumán a Yonderboi Quintet kísérte, ebben az azóta szintén sikeres lemezeket készítő Zságer Balázs volt a billentyűs, mellette Kovács Andor, Dj Bootsie és Kutzora Edina is tagja volt a csapatnak. A Splendid Isolationön közreműködő zenészek közül mostanra Szűcs Krisztián, Ábrahám Zsolt és Kovács Andor sem maradt, előkerült viszont Schrank Doma gitáros.
“Ha jól emlékszem, Zságer Balázzsal utoljára másfél éve futottam össze véletlenül egy szórakozóhelyen. Azt, hogy mi újra együtt dolgozzunk, elég nehezen tudom elképzelni. Ugyanakkor szeretem a változatosságot, a friss viszonyok inspirálóan hatnak a munkára és szinte kivétel nélkül jóban vagyok a volt zenésztársakkal” – jegyezte meg Yonderboi.
Edward Ka-Spel, a pszichedelikus kísérleti rockzene, a nálunk is népszerű, Hollandiában működő Legendary Pink Dots frontembere a hat évvel ezelőtti Yonderboi-lemezen már énekelt: ezúttal a lemez nyitódalában, a Sustainable Development-ben hallható Ka-Spel monológja.
Az album hangmérnöke Mike Marsh volt, aki korábban a Depeche Mode-dal is dolgozott együtt. “Amikor az elmúlt években nagyon tetszett egy album hangzása, és megnéztem, ki masterelte, az esetek nagy többségében a brit The Exchange mastering stúdiót és Mike Marsh nevét találtam. Régi álmom volt, hogy egyszer majd dolgozni fogok vele, és ez mostanra valósult meg. Mike egyébként az album hangkarakterének végső beállítását végezte, a hangfelvételeket és a keverést magam csináltam otthon” – mondta.
A fekete-fehér borítófotó kapcsán (Yonderboi egy pilóta fejvédőjében néz szembe a kamerával, mögötte viharos ég) arról beszélt, hogy gyerekkora óta ösztönös vonzalmat érez az ilyen fejfedők iránt. Kitért arra, hogy az általa készített fénykép egyben tisztelgés kedvenc francia képregényrajzolója, Moebius előtt, aki szintén előszeretettel rajzolt fura sapkás figurákat. “Ötvözni szerettem volna Verne Gyula világát a harmincas évek art deco jövőképével, de bele akartam keverni azt a szocreál cyberpunk hangulatot is, ami például Monory Mész András Meteo című filmjéből is árad”.
A zenész végül szólt arról, hogy még nem eldöntött kérdés, lesz-e lemezbemutató koncert, netán turné. “Őszintén szólva a turnézás mindig kizökkent egy-két évre és nehéz utána visszatalálni a megkezdett zenei anyagokhoz. Elég csábítónak tűnik, hogy most megtörjem az eddig kialakult mintát és egyből nekiálljak egy új lemeznek” – jegyezte meg Yonderboi.
MTI