Epekedve vártam a napot, mikor a Compact Disco ismét tiszteletét teszi a pesti éjszakában. Ez meg is történt most szombaton. Aki ott volt, tuti nem bánta meg, volt itt minden, mi szem-fülnek ingere.
Nyolcra szépen megtelt az A38 Pesti Est tetőterasza. A közönség diszkréten punnyadt a fedélzeten pár Orgazmus koktél társaságában, ám Walkó Csaba hívó szavára megelevenedetett a csordaszellem, és mindenki a színpad felé vette az irányt. A kis késés után a fiúk egyből belecsaptak a lecsóba. A hangulat eléggé önfeledt és kötetlen volt. A második fröccs legurítása után meg már pláne egyszerűbben ment a csápolás és a rögtönzött denszelés. Persze mindezt megkönnyítette az, hogy Csabáék mindig rendkívül kommunikatívak és közvetlenek a közönséggel, így volt közös énekeltetés az I’m in Love alatt, vitacsata arról, hogy letölteni vagy megvásárolni érdemes-e az új lemezt, illetve kívánságműsor, ahol is a lisztesített Without You nyert. Egy youtube-os komment szerint itt kezdődik a zene, és egyet is kell értsek ezzel. Annyira profi az egész, hogy simán nyomatni kellene őket külföldön, hogy ott is lássák, nemcsak Yonderboi-unk van ám nekünk.
Mivel a formációt anno az a megtiszteltetés is érte, hogy az MTV által szervezett Icon-ban szerepelhettek, és tiszteleghettek Ákos munkássága előtt, így természetesen az Indiántánc sem maradhatott el. A banda ma is ötösre vizsgázott Ákosból, pedig kábé ez az a szám, melyet még az is kívülről fúj, akinek Ákosról max a megboldogult TNT duó csillogó fejű énekese ugrik be.
A kötelező színpadi levonulást, majd visszatérést letudva még három ráadás számot is kapunk, mert elképzelhetetlen, hogy úgy teljen el a koncert, hogy nem hangzik el a Feel the Rain. Mivel a sajtó munkatársai meg lettek fedve, hogy állandóan a Depeche Mode-hoz hasonlítgatja a Compact Disco-t, ezért most nem írom le, hogy az A Part of You totál úgy kezdődik, mint a Personal Jesus. Akarom mondani a Personal Jesus kezdődik teljesen úgy, mint az A Part of You.
Miután a közös katarzisba fulladó Feel the Rain is lecsenget, és a fiúk levonultak relaxálni, bónuszként kaptunk még egy hölgyet, aki a színpadra felpattanva bezuhant a szintipultba, magával rántva mindent, ami mozdítható. Eme rögtönzött közjáték, bár nem volt belekalkulálva a műsorba, egy kandi kamerás felvételt mindenképp megért volna.
A kisesszé konklúziója: a Compact Disco megint szép volt, jó volt, a hangzás pöpec, a banda profi, örvendetes, hogy soha nem egy pléhpofával lezavart haknit dobnak össze, hanem érezni az produkció közben áramló egyetemes szeretet a közönség felé. Legközelebb a debreceni Campus Fesztiválon lépnek fel, így, aki épp arrafelé jár, és szeretne egy kellemes ereszdelahajamat, semmiképpen se hagyja ki őket!
mymusic.hu
