A zene minden oldala
Nem képzelt riport egy amerikai Presser-koncertről
Olvasd, hallgasd, éld át.
Presser Gábor március 20-án, helyi idő szerint este hét órától nagysikerű zeneszerzői koncertet adott a San Diegó-i magyarok részére a Balboa park színháztermében. A zenész Los Angeles-i fellépése után érkezett a dél-kalifornia nagyvárosba. Az est főszervezője a San Diegó-i Magyar Ház igazgatója, dr. Gidófalvi Zoltán volt.
Ritka öröm az amerikai magyarság életében, amikor két olyan legendás zenész is tiszteletét teszi köreikben egymás után, mint Bródy János és Presser Gábor. Mi sem mutatja jobban ezt, mint hogy az igen széles vonzáskörzettel bíró magyar ház által meghirdetett Presser-koncert a több száz mérföldre élő arizoniai magyarság tagjai számára is vonzó programnak ígérkezett.
Bródy János két héttel ezelőtti sikere után már megfelelő hangulatban fogadta a közönség a hazai rockzene másik nagy veteránját, Presser Gábort. A San Diegó-i Magyar Ház azonban nincs olyan szerencsés helyzetben, mint a Los Angeles-i, hiszen a rendelkezésre álló épülethez nem tartozik saját rendezvényterem, így a nagyobb eseményeket, koncerteket külső helyszíneken kell lebonyolítani. A Presser-koncertnek helyet adó War Memorial Building a Magyar Háztól légvonalban mintegy másfél kilométerre, a buja növényzetű Balboa parkban található, ám felszereltsége elmarad a hazánkban megszokottól. Az egyébként tágas és viszonylag jó akusztikájú terem inkább emlékeztet a Bródy által megénekelt földvári kultúrház színpadára, mintsem arra, hogy „Miénk itt a tér”; bár amikor az ismert sorok felcsendültek, határozottan érezhetővé vált a levegőben az a sajátos nosztalgia, amely az itt élő embereket összeköti. Megható pillanat volt, amikor a mellettem ülő hatéves körüli kislány – a legifjabb magyar-amerikai generáció képviselője – fennhangon énekelni kezdte a refrént.
Presser Gábor puritán egyszerűséggel, hangzatos felkonferálás és fényjáték nélkül, színpadi totál-fényben lépett a dél-kaliforniai közönség elé, és azonnal a billentyűk közé csapott. A helyszínt tekintve aktuális – Déry-Pós-Presser-Adamis-féle -, jól ismert musical, a Képzelt riport egy Amerikai popfesztiválról…, slágereit már együtt énekelte a bemelegedett közönség a szerzővel, és nyílt színi tapsot arattak a Valaki mondja meg és a Hogyan mondjam el neked című lírai balladák. Amikor felhangzott a Kossuth-díjas zeneszerző Gyöngyhajú lány című szerzeménye, az idegen ajkú közönség arcára is kiült a felismerés mosolya, mert a Scorpions zenekar egyik sikerszámát vélték felfedezni a dallamban. A Mindenki másképp csinálja szövegénél elvérzett a magyar kolónia, de Presser Gábor – jó tanító módjára – nem dorgálta meg a megjelenteket, hanem némi rávezetéssel és ismétléssel begyakoroltatta a hiányzó sorokat az egyébként kreatív közönséggel. Azt is bevallotta, hogy ez volt az a zeneszám, amelyet az LGT együttes sem kedvelt igazán.
Ilyen közeli élménysorozat után óhatatlanul összehasonlításokat teszünk a két legenda, Bródy János és Presser Gábor kaliforniai estjei között. A két művész, aki több ezres csarnokokat képes megtölteni Magyarországon, Amerikában néhány száz ember előtt lépett fel, szokatlan körülményekkel és az időeltolódás nehézségeivel dacolva. Bár karakterében merőben eltér a két zeneszerző, mindketten megmutatták, hogy munkásságuk és előadói képességük nem véletlenül magaslik ki a magyar zenei életben. Míg Bródy János igazi „show-man”-ként, az ESM zenekarral a háta mögött nyújtott feledhetetlen estet a kaliforniai magyarsának, addig Presser Gábor mintha otthonába engedett volna be bennünket, hogy eljátssza legismertebb szerzeményeit – kommentárjai is inkább bizalmas baráti beszélgetésként hatottak a színpadon.
A háromszor is visszatapsolt zeneszerző – sokak örömére – ráadásként eljátszotta a Kék asszonyt és végül a Ringasd el magad… soraival búcsúzott, amelyet együtt énekelt vele a hálás kaliforniai magyar közönség.
kultura.hu
