Kiadó: Hammer Music/HMP
Web: www.moby-dick.hu
Dalcímek:
1. Intro
2. Durván akár a vulkán
3. A semmi talapzatán
4. Gonosz erő
5. Bölcső és koporsó
6. A holnapok ravatalán
7. Ki mer a szemembe nézni?
8. Éjfél után tíz perccel
9. Bebetonozva
10. Csak a döbbenet
11. Játszik velem egy álom
12. Outro
Zenészek:
Schmiedl Tamás – gitár, ének
Mentes Norbert – gitár
Göbl Gábor – basszus
Hoffer Péter – dobok
Itt a tizedik Moby Dick korong, a csapat alakulásának harmincadik évfordulóján. Akarom mondani, a holnapok ravatalán. Hozzám hasonlóan sokan vártak egy visszatérő Moby Dick albumot. Visszatérőt, holott a 2002. márciusi újjáalakulás óta a csapat „hivatalosan” nem oszlott fel, de a 2005-ös „Se Nap se Hold” óta elég sok idő eltelt, és a zenekaron belül kialakult konfliktusokat tekintve bizonytalan volt, hogy lesz-e új Moby Dick album. Smici tavaly májusban egy nekünk adott interjúban már biztató választ adott a kérdésre: „A közönség tartja bennünk a lelket, de sajnos a problémáinkat megoldani nem tudják. A szándék megvan egy új album elkészítésére és ezt jó is lenne összehozni a közelgő 30. jubileumi évfordulóra.„
Hála a Teremtőnek, úgy néz ki, hogy – ha másért nem – a mágikus harmincas alkalmából a csapat tagjai félre tudták tenni a korábbi nézetkülönbségeket. „Hat éve nem született új lemez, azaz eléggé fel voltunk töltődve. Görcsölés nélkül, lazán születtek meg a dalok. Egyáltalán nem agyaltunk azon, hogy mit is csináljunk, természetes volt az egész folyamat.” – mondta Mentes Norbi egy korábbi interjúban.
Valóban. A lemezt hallva nekem is a „természetes” volt az első szó, ami eszembe jutott. És persze az, hogy „igazi”. Igazi Moby Dick album ez, mégha nem is száz százalékban azt kapjuk tőle, amire egy igazi Moby Dick albumtól számítunk. A szeptemberben bemutatott 
„Durván akár a vulkán” teljes egészében a csapat félreismerhetetlen stílusjegyeit mutatja, a korong további része viszont azt, hogy ez a lemez nem egy egyszerű, egy kiszámítható, nem pusztán egy „soron következő” Moby Dick album, amely szimplán múltidézéssel akarja jelen létjogosultságát bebizonyítani. Természetes, hogy vannak zenei részek, amelyek a zenekar pályafutásának legszebb pillanataira világítanak rá, de nem gondolom és nem is érezhető, hogy ez koncepció lett volna a dalok írása közben. Sőt. Norbi, Smici és Hofi abszolút nem mentek rá a klasszikusra vagy az oldszkúlra. Inkább a „Fejfa helyett” minden korábbinál szélesebb zenei horizontját vélem látni újra, ezúttal viszont nincs kísérletező jelleg, minden részlet szilárd tapasztalatokon áll, és mindezen egyfajta vértezet a Golgota modernitása és brutális súlya. Ravaszul fülbemászó dallamai ellenére nehezen befogadható anyag, azaz inkább mondjuk úgy, hogy újszerűsége miatt nehezen enged közel magához, viszont ha ez megtörtént, nehezen ereszt.
Olvastam, hallottam különböző rajongói véleményeket. Az „ellenzék” képviselői szerint a Bloody Roots tavaly megjelent lemeze sokkal inkább illik a képbe, mint ez az anyag. Ez nagyon szubjektív nézet, annyi áll belőle szilárd tények talaján, hogy a Moby Dick ezzel az albummal nem egy thrash lemezt készített. Az idei „A holnapok ravatalán” egy teljesen mai metal korong. Ropogós és tiszta anyag, amellyel kapcsolatban szándékosan kerülöm a „friss” szót, valahogyan kakukktojásnak érezném ebben a kontextusban. Pusztai Zoli revelációiban ugyanis ismét súlyos és durva, azaz életszerű dolgokról van szó. Pár évtizeddel ezelőtt apokalipszis-vízióknak neveztük ezeket, hamarosan viszont azt mondhatjuk rájuk: „jelen”. A versek (mert ezek igenis a kortárs költészet részei) árnyaltan, finoman kerülik a szókimondó frázisokat, az őszinteséget azonban nem. Az anyag hangzása a Golgotáéhoz hasonló, de tökéletesen letisztult és organikus, akár egy hetvenes évekbeli pszichedelikus rock albumot is el tudok képzelni vele, mégis megvan benne a nyers erő, a kellő súly, amely alá tudja támasztani a komoly és kemény mondanivalót. Apropó, komoly mondanivaló… örültem, amikor a csapat bejelentette, hogy a lemez címét az új borítóhoz igazodva megváltoztatja. A „Durván akár a vulkán” nekem dalcímnek is elég nyögvenyelős-kecskerímes, míg az új albumcím egészen más jelentésértékkel ruházza fel a teljes anyagot, jóval többről szól így.
Az új anyag a megjelenés utáni héten a Mahasz-lista első helyén nyitott, a Moby Dick (és masszív rajongótábora persze) bizonyította, hogy harminc év ide vagy oda, hat esztendő szünet után is van helye a csapatnak a magyar metal palettán. Kilenc és fél, nehogy megint azt mondják, hogy elfogult vagyok…
Értékelés: 9,5
Szerző: Kánya Ferenc
http://www.vaskarc.hu/articles.php?article_id=449
[youtube]http://www.youtube.com/watch?v=s4s1bJ-z-Qo&feature=player_embedded[/youtube]
