Egyre többet hallani az utóbbi időben a Maszkura és a Tücsökrajról. Dalaikat játszák a rádiók, videoklipjeiket a televíziók. Azt azonban nem mindenki tudja, hogy a csapat frontembere, Maszkura, azaz Bíró Szabolcs marosvásárhelyi. A tücskök július 21-én, csütörtökön Erdélybe jönnek, hogy néhol pikáns szövegeikkel és varázslatos zenéjükkel elgondolkodtassák a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor résztvevőit.
– Hogyan indult a karriered?
– Azt hiszem minden komolyabb és hosszú távú pályafutás gyerekkorban kezdődik. Ha nem is bármely területen, de a zenébe vagy képzőművészetbe jó, ha egészen fiatalon szerelmesedünk bele. Így történt velem is. 5–6 éves korom óta tangóharmonikázom. Ez szerelem (most is), amit ha a szülők nem akadályoznak, sokáig tarthat, vagy akár végigkísérheti az életet. Ez egy olyan karrier, amit szerintem nem az első megkeresett betevőtől számítanak. A jó muzsikusok nem valami jutalomért kezdenek zenélni. 2005 októberében született meg a döntés, hogy hol akarom még komolyabban folytatni a zenei pályafutásomat, és így Budapestre költöztem. Zenével szeretném eltölteni életem nagy részét, ezért fontos, hogy ne valami mellett tedd ezt, hanem főállásként csináld, ehhez pedig főváros kell. Marosvásárhelyen kezdődött, de az nem London, sokszor a korlátozott lehetőségeken bukik el egy zenekar pályafutása. Ha valaki Budapestre költözik, az nem azt jelenti, hogy egyből elindul valami, a „nagyvárosban” is kis dolgokkal indítasz. Kollégiumban laktam, csaknem másfél évig. Ez alatt az idő alatt sokat utcazenéltem. Egészen konkrétan ez tartott fent, nem pedig egy diákmunka volt, hogy kiegészítsem a szülőktől kapott pénzt.
– Hogyan boldogul egy marosvásárhelyi Budapesten?
– Úgy gondolom, minden attól függ, hogy mi iránt érdeklődsz, miért költözöl el otthonról, egy kisvárosból fővárosba. Egyenlő esélyekkel indulsz bármilyen szakmán belül. Nem könnyű egyikben sem, mindegyikben alulról építesz fölfelé. Ha hiszel magadban és a tehetségedben, előbb-utóbb megtalálnak, csak magadnak is meg kell keresned a lehetőségeket.
– Kik a társaid?
– Megtanulják sokan, hogy nem mindenáron barátokkal kell alapítani zenekart, hanem inkább jó muzsikusokkal. Később ráér összebarátkozni. Négy zenésszel együtt alakult a Maszkura és a Tücsökraj. Ők mind komoly zenei végzettséggel rendelkeznek. Boros Gábor nagybőgősünk és Kertész Csaba gitárosunk a Zeneakadémia dzsessztanszakán végzős diákok, míg Révész Csanád dobosunk a Kőbányai Zenestúdióban és Lakatos Ferenc zongoristánk a miskolci Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola dzsessz-szakán diplomázott.
– Mennyire vagy „kapós”?
– Majdnem minden időmet zenéléssel töltöm, a többit meg rajzolással, akvarellfestéssel, kevés olvasással. Dalokat írok, ha éppen valamelyik napom megihleti egy nő vagy akár egy emlékezetes történet, csalódás vagy másnaposság okozta gyengeség.
– Milyen nehézségekkel kellett, illetve kell megküzdened?
– Ki kellett várnom a sorom, hogy eljussak idáig, bár alakulhatott volna máshogy is. Tudom, hogy a hosszú utat választottam és továbbra is ezen kell mennem. Egyaránt volt sok öröm és bánat. Jólesett volna az is, ha mindaz, amit magam mögött tudok, otthon alakult volna így. Otthon vendéglátóztam. Ahhoz, hogy ezt megszakítsam, komoly lépést kellett megtennem. Nem a családdal költöztem Budapestre, tehát nem folytatódott tovább az otthoni melegség, finom sütemény anyutól, mindennapi érett gondolatok aputól stb. Ez kemény választás volt, de nem bántam meg, hiszen talpra kellett állnom. Katona nem voltam, tehát csak kellett valami, ami felnőtté pofoz. A barátoktól való elszakadás is nehéz volt, na meg Pesten újakat szerezni. Szerencsére könnyen barátkozó típus vagyok, működött ez. Barátnőt is otthon hagytam, szóval nem állhatott semmi közém és a zene közé. Ha szereted a szüleid, még megkapod. Ha a lány szeretve követ, megtalál, értem jön.
– Hamar befogadtak?
– Számomra ez egyszerű, mert ha tudod, hogy miért mégy valahova, miért költözöl el otthonról, könnyebb beilleszkedned az új helyen. Ha be tudsz illeszkedni, felveszed a tempót, akkor tud működni. Amikor egy új közösségnek a hasznára szeretnél válni és dolgozol is érte, előbb-utóbb befogadnak.
– Most éppen min dolgozol?
– Két nagy- és egy kislemezt tettünk eddig asztalra, lassan elkezdünk dolgozni a harmadikon is.
– Jösztök Tusványosra a Maszkura és a Tücsökrajjal…
– Eléggé nehéz egy városban megismertetni magad. Ez több évedbe kerül, aztán kezd szép lassan összejönni az is, amikor már elhívnak a szülőföldedre is játszani. Minden kialakul, ha munkálkodsz és türelmesen kivárod. Jó otthon játszani, vágyam is ez, mert kíváncsi vagyok, vagyunk, hogy mennyire érdekli az itteni embereket, amit csinálunk. Várjuk már a tusványosi koncertet.
– Mikor láthat titeket legközelebb a marosvásárhelyi közönség?
– Eddig egy alkalommal sikerült Marosvásárhelyen játszanunk, 2007-ben a megalakulásunk kezdetén. Idén mindenképp el kell jutnunk Marosvásárhelyre is. Örömet szerezne, ha ez az elkövetkezendő években is megvalósulhatna.
Az együttesről
A Maszkura és a tücsökraj 2007 februárjában jött létre az énekes, harmonikás, dalszerző Maszkura és négy fiatal zenész összefogásával. Maszkura zenei pályafutását Erdélyben kezdte, szülővárosában, Marosvásárhelyen. 2005-ben költözött Budapestre. Háborgató Maszkuraként eddig három szóló raplemezt készített, tagja a Goulasch Exotica live act formációnak. A Maszkura és a tücsokraj debütáló albuma 2009-ben jelent meg, Szégyentelen címmel. Zenéjük olyan – jó értelemben vett – pop zene, amelyben számos stílus kap helyet (funk, latin, RnB, swing, csárdás, stb.), és Maszkura szövegei, ill. harmonikázása által összetéveszthetetlen, egyedi hangzássá áll össze. (Tücsökraj.hu)
szekelyhon.ro
