A Magna Cum Laude mindig is kilógott a hazai mezőnyből. Popnak rock, rocknak pop, törpének óriás, óriásnak törpe, egyben viszont mindenki egyetért: egész jó, amit csinálnak.
A gyulai banda még az ezredforduló előtt alakult, aztán megtettek pár kört, mielőtt felértek a hazai csúcsra. Koncertek, kilincselés, még több koncert, tehetségkutató első hely, etcetera, etcetera. 2003-ban áthangoltak, és megjelentették debütáló korongjukat. Az Osztály sokaknak bejött, klip is készült, aztán kisebb csönd támadt, de csak azért, hogy 2006-ban már senkinek ne kelljen kibetűzni a zenekar nevét. A Minden állomás című hangzóról kimásolt Vidéki sanzon egycsapásra meghozta a nevet, és nem csak vidéken. A Magna Cum Laude beért. Innen egyenes volt az út még feljebb, a 2007-es Magnatofon – köszönhetően az olyan slágereknek, mint a Színezd újra! – további népszerűséget hozott, a két éve kiadott 999 pedig tovább fokozta a rajongók szeretetét.
És hogy miért is ez a fenenagy szimpátia? Mert a Magna nem akar sokat, nem vállalja túl magát, nem akar nagyot mondani. Mező Misinek mégis elhisszük, amikor magányos, elhisszük, amikor boldog és azt is, amikor kiábrándult és letört. A Magna Cum Laude számai az őszinteségtől működnek. Bármilyen necces is ezt leírni ezekben az “értékválságos” időkben. A dalok csak dalok. Minden a helyén van, nem lóg ki a lóláb. A Belső égés lényegében ott folytatja, ahol a zenekar anno elkezdte.
Ötletesen hangszerelt rádióslágerek sorakoznak, a jobb fajtából. Szerencsére a Magna mindig is képes volt távolságot tartani az “indie-től”, a Hooligans-féle kommersz látványrockerségétől és a falunapoktól. Tudták, egyik sem állna nekik jól, ezért igyekeztek olyan slágereket írni, amelyeket mások nem tudnának a giccshatár átlépése nélkül előadni, ők viszont simán. Az új lemez tele van tragédiával. A magánéleti törések, halál, betegség, válás és megbánás rányomták a bélyegüket a szövegekre, a dalokra azonban nem.
A Belső égés nem búskomor és befordult, csupán a mondanivaló lett mélyebb és megéltebb. Az olyan sorok, mint a “díszpompás koszorút kéne az arcomra tennem, mert akkor vagyok szomorú, mikor a legboldogabbnak kéne lennem” (Túl későn), “mert olyan virág a szerelem, letépni nem tudod, szakadék szélén terem” (Olyan virág), vagy épp a: “fekete öltönyöm ez ünneplő, felöltöm, hogy fekete gólyapár költsön a háztetőnkön” (Fekete) kissé túlírtak ugyan, de ösztönös lírájuk mégis betalál.
A rockos Túl későnnel és Mid nem voltam még nekeddel, a balladás Olyan virággal vagy a kuplés Vadászmezőkkel pedig nyilván többször összefutunk még.
És hogy miért is ez a fenenagy szimpátia? Mert a Magna nem akar sokat, nem vállalja túl magát, nem akar nagyot mondani. Mező Misinek mégis elhisszük, amikor magányos, elhisszük, amikor boldog és azt is, amikor kiábrándult és letört. A Magna Cum Laude számai az őszinteségtől működnek. Bármilyen necces is ezt leírni ezekben az “értékválságos” időkben. A dalok csak dalok. Minden a helyén van, nem lóg ki a lóláb. A Belső égés lényegében ott folytatja, ahol a zenekar anno elkezdte.
Ötletesen hangszerelt rádióslágerek sorakoznak, a jobb fajtából. Szerencsére a Magna mindig is képes volt távolságot tartani az “indie-től”, a Hooligans-féle kommersz látványrockerségétől és a falunapoktól. Tudták, egyik sem állna nekik jól, ezért igyekeztek olyan slágereket írni, amelyeket mások nem tudnának a giccshatár átlépése nélkül előadni, ők viszont simán. Az új lemez tele van tragédiával. A magánéleti törések, halál, betegség, válás és megbánás rányomták a bélyegüket a szövegekre, a dalokra azonban nem.
A Belső égés nem búskomor és befordult, csupán a mondanivaló lett mélyebb és megéltebb. Az olyan sorok, mint a “díszpompás koszorút kéne az arcomra tennem, mert akkor vagyok szomorú, mikor a legboldogabbnak kéne lennem” (Túl későn), “mert olyan virág a szerelem, letépni nem tudod, szakadék szélén terem” (Olyan virág), vagy épp a: “fekete öltönyöm ez ünneplő, felöltöm, hogy fekete gólyapár költsön a háztetőnkön” (Fekete) kissé túlírtak ugyan, de ösztönös lírájuk mégis betalál.
A rockos Túl későnnel és Mid nem voltam még nekeddel, a balladás Olyan virággal vagy a kuplés Vadászmezőkkel pedig nyilván többször összefutunk még.
est.hu
