„A négy évtizedes jubileum önmagában kevés lett volna az album elkészítéséhez” – mondja Németh Alajos. – „A Sóhajok lépcsőháza fő témája régóta bennem bujkált. Székely lányt vettem feleségül, a székelykeresztúri lakodalom olyan hatással volt rám, hogy úgy éreztem, meg kell zenésítenem. Egy dal őrzi az emlékét a lemezen, s még több másik szól Erdélyről, leginkább Székelyföldről.”
Lojzi írta mind a kilenc dalt (az egyiknél társ-szövegíró Nagy Feró), szintetizátoron és basszusgitáron játszik, hangszeres segítői a Bikini tagjai: Lukács Peta gitáros, Mihalik Viktor dobos és Makovics Dénes szaxofonos. Három számot a marosvásárhelyi születésűKeresztes Ildikó, ötöt az Irigy Hónaljmirigyből ismert Sipos Péter énekel, egyben pedig egymás után hangzik fel a Bikini első énekese, Nagy Feró, a Bikini vokalistája, Pacziga Linda és a Spanyolországban élő, szintén erdélyi Huszti Béci hangja.
„Nagy öröm, hogy mindenki azonnal vállalta szereplést. Keresztes Ildivel hosszú ideje kerülgetjük egymást, egy időben még arról is szó volt, hogy lemezt írok neki, most ő énekli gyönyörűen a reménybeli slágert, a Menj, ha menni kell című dalt. Sipos Peti helyettesítette már a Bikiniben D. Nagy Lajost egy-egy jótékonysági rendezvényen, jó barát és remek énekes. Béci rövid időre tért haza, de ez elég volt arra, hogy a konyhámban rappelje el a maga részét a Nem az a dal című számban. Feróval ugyanebben a nótában egy régen írt, akkor lemezre nem kerülhetett szövegrészletet elevenítünk fel, ami ma sajnos még aktuálisabb, mint 1983-ban volt.”
A Sóhajok lépcsőházát a könnyűzenei lemezkiadással már csak nagyon indokolt esetben foglalkozó Hungaroton jelentette meg. Ha kedvező lesz a fogadtatása, Lojzi élőben is bemutatja a dalokat, saját zenekarral. A pályája egyik legsikeresebb turnéját épp most záró Bikini jövőre természetesen újra színpadra áll – az a történet folytatódik, csak most elindul mellette egy másik is.
„1981-ben a Dinamittal jártam először Erdélyben. Koncert után indultunk volna haza, de a nagy hóesésben ráfeküdt valaki a motorháztetőre széttárt karral és azt kiáltotta: Ne menjetek haza, magyarok! Ettől kezdve minden híradást figyeltem, tévében kellett látnom a szégyenteljes falurombolást és a felemelő forradalmat. Még ment a tudósítás, amikor szervezőnket arra kértem, azonnal kössön le erdélyi fellépéseket. Az 1990-es, temesvári csodálatos koncertek emlékét szerencsére lemez is őrzi. Azóta is gyakran járunk a Bikinivel Erdélyben, mindig nagy élmény, úgy érzem, tartoztam is az ottaniaknak ezzel a lemezzel. Persze tudom, néhány dal nem sokat tehet, de ha képes sebeket gyógyítani és szeretet adni, már megérte megcsinálni.”