„Örvendünk, hogy nemcsak fura fejű rockerekként lehetünk itt, hanem a magyar kultúra terjesztőiként is” – hangzott el a Quimby zenekar tegnap délutáni marosvásárhelyi sajtótájékoztatóján, ahol húszéves múltjukról, erdélyi koncertkörútjukról, illetve a közeli és távlati célokról meséltek a művészek.
A magyarországi együttes ma Marosvásárhelyen, holnap Kolozsváron, pénteken Székelyudvarhelyen, szombaton Nagyváradon koncertezik, ezáltal népszerűsítve az október végén tartott népszámlálással kapcsolatos információkat. Éppen ezért a sajtótájékoztatón a népszámlálás témája is felmerült.
A zenekar tagjai ezzel azonban kifejtették: bár nem áll szándékukban kifejezetten népszerűsíteni a népszámlálást, elgondolkodtató, hogy érdemes-e bevallani a nemzetiségi hovatartozást. Magyarnak lenni Erdélyben a Quimby zenekar számára ugyanis azt is jelenti, hogy öt, vagy tíz év múlva is lesz, akiknek koncertezniük, lesz, aki megértse zenéjüket, dalaikat.
Az sajtó arra is kíváncsi volt, hogy változott-e valami a zenekar életében és zenéjében a megalakulásuk óta eltelt húsz év alatt. „Sikeresek lettünk” – foglaltak össze röviden az együttes frontembere. Mint mondja, induláskor egy nagyon lelkes, de amatőr, határait feszegető csapat voltak, akik nem gondoltak arra, hogy húsz év múlva a budapesti Papp László Sportarénában fognak születésnapi koncertet tartani. Az eltelt húsz év alatt letisztult a zenekar, jobban befogja az energiáit, sokkal inkább tudatában van képességeinek és határainak is.
„Hogy ugyanazt az utat választanánk-e, mint amit megtettünk?” – kérdezett vissza az újságírók kérdésére Varga Livius, aki szerint talán ma más utat keresnének, hiszen akkor nem hitték, hogy ilyen sikeressé válik az együttes, ugyanakkor mégiscsak ezt az utat járnák végig, hiszen a reményeiket túlszárnyalta mindaz, amit eddig elértek.
A beszélgetésen elhangzott: a zenekar hatvan dalból válogatta ki azt a harmincat, amelyet az erdélyi turnén előadnak, de azt, hogy milyen sorrendben pontosan, vagy melyikkel kezdik és melyikkel végzik, csak a helyszínen dől el, a hangulattól, az élménytől függően.
„Örömmel jövünk ide, mert szeretjük az itteni közönséget, az embereket, a tájat és a macikat” – fogalmazták félig tréfásan, félig komolyan, utalva arra, hogy még nem találkoztak medvével, holott hírét már többször is hallották és szeretnének egyszer „összefutni” egy városszéli kukázó „macival”.
maszol.ro