Finn rocker-csellisták és magyar legendák – többek közt ezt kínálja idén a július 25-én kezdődő Campus Fesztivál, amelyet ezúttal is a debreceni Nagyerdő szívében rendeznek. Évről évre többen látogatnak ki Kelet-Magyarország legnagyobb nyári bulijára, tavaly közel ötvenezren voltak négy nap alatt.
Több mint 200 fellépő: zene, humor, mozi, megannyi színes program és érdekesség. Ott lesz a finn világsztár Apocalyptica, a Prágában összeállt, de Európa-szerte ismertté vált formáció, aN.O.H.A., a Vancouverből érkező The Real McKenzies, de olyan magyar ikonok is, mint a Tankcsapda, a Republic, a Magna Cum Laude, a Quimby, meg persze a teljes magyar pop-rock elit.
A Víztorony Pódiumon a Dumaszínház humoristái nyomják a poénokat, míg a szabadtéri mozi gyermekkori emlékeket idéz majd, az Európai Nyelvek Utcáján pedig idén először sétálhatunk.
A szervezők a komfortról is gondoskodtak: gyönyörű természeti adottságok mellett igényesen kiépített infrastruktúra, jól felszerelt kemping, meleg vizes zuhanyzók, kellemes sátorhelyek, mobiltelefon-töltőállomás, kerékpármegőrző, internetkamion, és az eddigi évek tapasztalatai alapján még több vendéglátóhely várja a 0. naptól sátorozókat.
A fesztivál a kiemelt biztonságra is törekszik, a természetvédelmi terület épségére önkéntesek, a fesztivál látogatóira pedig kiemelt biztonsági szolgálat vigyáz. A Debreceni Egyetem önkéntes hallgatói pedig a polgárőrséggel és a rendőrséggel közösen vigyázzák a fesztivál és a környék nyugalmát.
Kulturális tánczene öt nyelven
Kelet-Magyarország legnagyobb nyári buliján nem csak az Európai Nyelvek Utcája válik nemzetközivé, hanem a Telekom Terasz is a fesztiválzáró estén. Az idei fesztivál egyik legbulisabb együttesének számító Noise of Human Art (N.O.H.A.) tagjai a nyelvészeknek is feladják a leckét, a zenészek között kölni billentyűs és prágai szaxofonos éppúgy található, mint New York-i MC és spanyol énekesnő.
Ha pedig mindez nem elég, a repertoárban öt különböző nyelven hallhatóak még a dalok is. Valamennyi slágerük ilyen bábeli összetevőkre épül, zenéjükbe vegyül flamenco, breakbeates, drum and bass, és house is. Az elektronikus és akusztikus zenei világokban egyaránt otthonosan mozgó formáció nagyon ért a slágergyártáshoz.
A “Tu Café“-t a napfény ihlette Ibizán, de a klipjét forgatták például Spanyolországban és Temesváron is. Fellépéseik során számos további muzsikus gondoskodik arról, hogy a különböző népek tradicionális és hagyományőrző dallamait elektronikus tánczenével vegyítő, erős érzelmi töltetű hangzás még tökéletesebb legyen. A Philip Noha által létrehozott Noise of Human Art július 28-án az eddigi legjobb felállásában érkezik a debreceni bulira.
Biogazda csellisták Debrecenben
A ’90-es évek elején felbukkant finn Apocalyptica már a kezdetektől egy teljesen új stílust honosított meg a világ zenei palettáján, műfajukban koronázatlan királyok, mind a mai napig egyediek. A helsinki Sibelius Akadémia csellózenekarának diákjaiként Bachtól Hendrixig mindenkitől játszottak feldolgozásokat, de az igazi áttörést a klasszikus zenére egyedien átírt Metallica, Slayer és más metállegendák dalai hozták meg számukra. A pletykák szerint az Apocalyptica tagjai nem csak zenében különcök – legutóbbi lemezfelvételük során volt, hogy teljesen meztelenre vetkőzve dolgoztak a stúdióban – de a magánéletben sem éppen tipikus zenészek. Míg mások hangszergyűjteményt halmoznak fel, vagy épp dögös kocsikról, motorokról álmodnak, addig a csapat egyik csellistája, Paavosíléceket gyűjt, a dobos Mikko pedig bio éttermet nyitna Finnországban.
“Nem vagyok tipikus gyűjtő, de van legalább 15 pár síléc a garázsomban.” – mondja Paavo. “De vonzanak a szörfös dolgok is, például a vitorlák.” “Egy kis bio éttermet szeretnék, elégedett vendégekkel.” – álmodozik Mikko. “Bár nem vagyok nagy szakács, de bemutatnám a jó skandináv konyhát.”
A csellisták jelenleg is nyári fesztivál turnén vannak. Pihenésre tehát semmi esély, csak a régi nyári emlékeken ábrándozhatnak a turnébuszon. Eicca Toppinen, a zenekar alapítója így gondolkodik erről: “Legjobb nyári emlékem, amikor a nagyszülői házban a Juojärvi-tó közelében nyaraltunk. Minden évben itt töltöttem a nyári szünetet, akkor még álmodni sem mertünk külföldi utakról, főleg úgy, hogy öt testvérem van a családban. De szívesen emlékszem vissza a zenei táborokra is…”
