Nagyinterjú
Egymás felé sodort minket az élet – KOZMA ORSI
Olvasd, hallgasd, éld át.
Kozma Orsi többek közt a Jazz+Az és a Cotton Club Singers tagjaként hívta fel magára a figyelmet, majd rövidebb popkitérő után ismét a jazz egyszerre szelíd és örvénylő vizeire evezett – nem is akármilyen zenésztársakkal. A Kozma Orsi Quartet december 16-án este a Telekom Zeneházban rendezi meg karácsonyi koncertjét, amelyről az énekesnővel beszélgettünk. INTERJÚ | Kozma Orsi |
– A Kozma Orsi Quartet zenészei kivétel nélkül a magyar jazz-szcéna legjobbjai közül kerültek ki. Tudatosan vetted körbe magadat ezekkel a zenészekkel, vagy csak a szerencsés véletlen hozta így?
– Teljesen véletlenül jöttünk így össze: mintha meg lett volna írva, vagy a csillagok álltak éppen úgy, hogy nekünk zenekart kellett csinálnunk. Mindegyikükkel már régebbről datálódik a kapcsolatom, Cseke Gábor (zongora) a Cotton Club Singersben játszott, amikor jobban megismerkedtünk, Mohay Andrist (Mohay András, dob) már gimnazista korom óta ismerem, és Hárs Viktorral (bőgő) is dolgoztam már korábban. Abszolút magától értetődő volt, hogy együtt zenéljünk, illetve egymás felé sodort minket az élet. A harmincadik szülinapomon a Magyar Rádió felkért, hogy csináljak egy jazzkoncertet, igazából ez volt az első ilyen koncertem – akkor még a Cottonban énekeltem -, és nagyobb részben már akkor is ezekkel az emberekkel léptem fel. Kezdettől egy ilyen társasággal képzeltem el az egészet, és valahogy velem maradtak.
– Mennyire vagytok egy hullámhosszon? Könnyen egymásra tudtok hangolódni a próbákon?
– Ők ilyen szempontból nem csak sessionzenészek, akiket felkértem, hogy kísérjenek, hanem szerves alkotórészei a kvartettnek. Négyen vagyunk egy csapat: nem egy, hanem négy főhőse van ennek a zenekarnak. Főleg saját számokat játszunk, amelyek Cseke Gábor és Hárs Viktor szerzeményei, én pedig a hangommal és a gondolataimmal teszem teljesebbé azt, amit ők elképzeltek. Egy-egy próbánk is tulajdonképpen műhelymunkaként fogható fel. A sok közös élménynek köszönhetően összekovácsolódtunk, ezért egy koncertre való felkészülés általában nagyon bensőséges és kísérletező jellegű.
– December 16-án a Telekom Zeneházban rendezitek meg karácsonyi koncerteteket. Miben lesz különleges, mitől lesz „karácsonyi” ez az esemény?
– Ebben a hónapban ez az egyetlen és utolsó koncertünk, amelyre eljöhet a közönség. Emellett van egy olyan érdekessége, hogy érkezéskor pezsgővel várunk minden koncertlátogatót – ameddig van pezsgő, tehát nem egy pohárral, hanem ameddig a készlet tart. (nevet) Maga a helyszín is olyan, hogy ahhoz alkalmazkodva nagyon akusztikus koncertet fogunk előadni, áthangszerelve főleg a saját számainkat, és lesz egy-két meglepetés a poplemezeimről, jazzre átdolgozva. Lesznek karácsonyi számok, de szerintem nem attól karácsonyi egy koncert, hogy minden harmadik szám egy karácsonyi standard. Mi a zenénk és az előadásmódunk által szeretnénk közvetíteni és megmutatni, amit a karácsonyról és a szeretetről gondolunk.
– Hide and Seek című, tavaly megjelent első lemezeteken Szalóki Ágival énekelsz egy karácsonyi dalt. Esetleg a koncerten is elhangzik ebben a felállásban?
– Ági most nem lesz ott a koncerten, de nem maradunk adósok a meglepetésvendéggel: egy nagyon régi kedves barátnőm, Czerovszky Henriett, aki egyébként külföldön él, most épp itthon van és megtisztel azzal, hogy egy-két dalt elénekel velem. Annak idején vele kezdtem el például a Kimnowakban vokálozni, de nagyon sok más helyen is dolgoztunk együtt, mielőtt bekerültem a Jazz+Azba. Nagyon sokat köszönhetek neki.– Döntően a Hide and Seek dalai lesznek hallhatóak a koncerten?
– Igaz, hogy a lemezünk már egy éve megjelent, de egyrészt én még nem untam meg a lemezanyagot, másrészt pedig annyit változott, amióta koncertezünk, hogy szerintem megunhatatlan. A rendszeres koncertrejárók pedig szerintem el is várják tőlünk, hogy az első lemezünk anyagából is játsszunk, de lesznek a jövőre tervezett albumról is új szerzemények.
Szerző:
Kelemen Éva
Kelemen Éva
Fotó:
Kováts Dániel
Kováts Dániel
kultura.hu
