Az ülőjegyesek is állva – Ákos koncert

Kezdjük az este előtt egy kicsivel! Az talán nem extrém infó, hogy szombaton beraktam az Ákos összest, a hangolódás okán, de némi nosztalgiával gondolatban végig pörgettem az eddigi Ákos koncertjeimen. Első alkalommal 9-10 éves lehettem, ezért már részletes emlékekkel nem rendelkezem, de tetszett. Soha nem voltam törzstag Ákos koncertre járó, de azért belefutottam néhányba később is. Azt sejtettem, hogy profi lesz – egy év felkészüléssel, egyedi színpaddal, 120 reflektorral -, nem is lehetett volna más.

És akkor ugorjunk az időben, május 14-én, szombaton 8 óra után pár perccel a Papp László Sportaréna színpadán feltűnt Ákos és zenekara. Úgy tűnik, Fluort és a Mizut már mindenhol megidézik, ezen a fellépésen is elhangzott a „zúzunk az Arénában”. De annak jobban örültünk, hogy Ákos zúz és nem Fluor Tomi.

Mivel A Katona Imája lemezbemutatóján voltunk, így stílszerűen a címadó számmal nyitottak. Kb. a harmadik dalig – az Ideális Popsztár – kellett várni arra, hogy több kéz legyen a magasban, mint láb a földön. Ha jól sejtem, ezt nevezik fantasztikus közönségnek. Nem egyszerű számokat kiemelni a műsorból, mert mindegyik tökéletes volt a maga módján, és mégis mindet überelte a következő. Ideálisan váltakoztak a lassú és a gyors számok, pont mire elandalodtunk volna, akkor jött egy kis fejrázós őrület. Ugyanez igaz a dalok sorrendjére régi – friss viszonylatban is, mert vegyesen szórakoztattak minket az új album slágerei: a kihagyhatatlan Szindbál dala, A fénybe nézz, Szeress így, vagy az egy szál gitárral elhangzó Kéz a tarkón, de a klasszikusokat: pl. Tanulékony Szörnyeteg vagy a Keresem az utam sem kellett hiányolnunk. Utóbbi végén, visszaszámlálás után, tűzijátékot is láthattunk, ami azért magyar viszonyok között ritkaság számba megy. A vizuális rész rendesen ott volt. Engem egy jobb fénytechnikával is könnyű lekenyerezni, de erre a mesteri az illő szó. Nehéz szavakba önteni, hogy milyen fények töltötték be az Arénát, ha azt mondom, hogy majdnem tátva maradt a szám, talán elég is. A videó vetítés is hasonló hatásokat ért el. A legkomolyabban a Főleg régen alatt lejátszott kisfilm ütött, ami így egy igazi geg lett, pedig már a szám se semmi. A piros dzseki és a hozzáillő szemüveg poénos díszlet volt.

Én totál elfogult vagyok az Érintő irányában – hiszen ez a kedvencem A Katona Imájáról, nálam nagyon betalált, és most itt bevallom, megszámlálhatatlanul sokszor hallgattam már meg a távolba vagy épp a virághabos fákra meredve-, talán emiatt is éreztem a koncert csúcspontjának ezt a dalt. Mivel annyit tudtunk előre, hogy Janicsák Veca egy férfi-nő kapcsolatot feldolgozó új műben lesz Ákos partnere, nem volt meglepő, hogy az Érintőt lett a kiválasztott. Veca és Ákos a lehető legtöbbet kihozta ebből a számból, ami duett formában is legalább olyan jó, mint ahogy az albumon szól.

Ezt a bulit durván alapos felkészülés előzte meg, és ehhez mérten sikerült is. Természetesen visszatapsoltuk Ákosékat, és a taps utáni dalokat talán érdemes úgy visszaadni, ahogyan elhangzottak: Majom a ketrecben – Ölelj meg újra – Utolsó hangos dal – Adjon isten. A záró akkordokkal egy fényfüggöny is leereszkedett Ákos mögött, így teljessé téve a képet.

Élőben egyébként sokkal keményebben szólt a legtöbb szám és igen hangsúlyos volt a gitárjáték. Ha valami negatívumot kellene felhozni, legfeljebb annyi lehetne, hogy a nézőtér első felében ingyen szauna és izzadtságszag uralkodott, de ez az ugrálás hozadéka. Azt nem tudom, hogy akik ülőjegyet váltottak, miként bírták ki a székeken a koncertet, erős önfegyelemről tettek tanúbizonyságot. A Kihalt minden közben bolydult fel az egész Aréna, és ezt a számot már az ülőjegyesek is állva tombolták végig.

Az első Ákos koncertem óta eltelt kb. 15 év alatt ez a produkció kifogástalanná érett, és ez az Arénás show mindent vitt!

Anikó