Lady Gaga csupán egy jól jövedelmező marketingfogás vagy van tehetség is a felhajtás mögött? Alig jelent meg második lemeze, az amerikai díva legújabb ötletével – vagy inkább az albumot népszerűsítő reklámfogással – botránkoztatta meg közönségét. Vajon énekelni is ilyen jól tud.
Az történt ugyanis, hogy a Carlisle-beli Radio 1 múlt vasárnapi műsorában állapotos nőnek öltözött. Természetesen ez még nem lenne igazán polgárpukkasztó, de mindehhez egy koporsóban érkezett. Így lett teljes a kép és egy újabb fejezetet ismerhettünk meg a „Marketing mindenkinek” c. kézikönyvből.
A csupán 25 éves manhattani énekesnő csillaga egyre ível felfelé, mégis gyakran úgy érezni, hogy inkább gyönyörű ruhák csillogó felvonultatásáról van szó, mint pop-karrierről. Ott van például az elhíresült „hús-estélyi” és a hatalmas, vicces tojás a Grammy-n. És korántsem teljes a lista.
A sokk-terápia működőképesnek tűnik. Azért vannak vesztesei ennek a kampánynak, például azok, akik rendelkeznek némi esztétikai érzékkel, bár lehet, hogy csak a konzervatív énem megnyilvánulása mondatja ezt velem.
Bemutatkozó lemeze – The Fame – 2008-ban majd a 2009-es The Fame Monster összesen 22 millió példányban kelt el. Szép számú hűséges rajongótábort tudhat magáénak – a „szörnyecskéket” – és 10 millió követője van a Twitteren. Első világturnéja nagyobb durranás volt, mint bármelyik kezdő sztáré.
Látszólag mindent elkövet, hogy divatikon váljék belőle, zenéje mégsem bizonyul úttörőnek. Hiába a gátlástalan körítés, a Born This Way nem váltotta be készítői reményeit, nem lett az évtized albuma.
A The Fame tökéletes, pörgős keveréke az elektronikus tánczenének, a popnak és a 80-as évek rockzenéjének. Az énekesnő, aki fantasztikus társszerzőkkel dogozik együtt, képes dallamos balladákat is alkotni. Talán nem meglepő, hogy Bruce Springsteen és Madonna gyakorolták rá a legnagyobb hatást. Mint Gagának, nekik is van kapcsolódásuk New Yorkhoz, és babérjaikra pályázik az ifjú trónkövetelő.
Lady Gaga nem szűnő tisztelete a „Pop Királynője” iránt a Born This Way albumon is megnyilvánul. A címadó szám kísérteties hasonlóságot mutat az Express Yourself című Madonna dallal, és a Mariachi-témájú Americano a La Isla Bonita-ra hajaz.
A Springsteen-vonal sokkal árnyaltabban jelenik meg, habár ez a megfogalmazás eléggé viszonylagos, ha Gagáról beszélünk. Az E Street Band szaxofonistája – Clarence Clamons – kétszer is felragyog a Hair és a The Edge Of Glory című szerzeményekben.
A nyitó szám – Marry The Night – ami az utcákon folyó autóversenyről szól, mintha egyenesen a The Boss Born To Run-ból született volna. Természetesen rock-zenei ihletésű dalok is találhatóak a lemezen (You nad I).
Mindezekkel a jellemzőkkel együtt előfordulnak kitérők Whitney Houston irányába is, a Born This Way igazi tánczene.
Gaga vonzódása az euro-dance-hez valódinak tűnik, habár ezt gyakran elhomályosítják a könyörtelen ritmusváltások.
Stefani Germanottát ritkán pillanthatjuk meg a Gaga-maszk mögött. Lélegzetelállító volt az énekesnő tavaly, amikor az angoloknál rövid szólóba kezdett, és egy kicsit megláthattunk a tanult zongoristát is, aki egyszer Cyndi Lauper dalokat énekelt a szüleinek. A címadó dal anyai vonallal kezd, az album záró számát pedig nagyapja halála ihlette.
Abban a korban, amikor hozzászoktunk, hogy a művészek mind megmutatnak valamit magukból, Lady Gaga igazi rejtélynek számít.
Úgy tűnik, ez mégis kevés a halhatatlansághoz. Mindent egybevetve, ha szeretné, hogy egy napon említsék Madonnával és Springsteennel, zeneileg is akkorát kell durrannia, mint a külsőségekben. Vajon ez sikerülhet neki? Több van benne, mint egy átlagosan tehetséges énekesnő nagyon jó médiakampánnyal? Megvan-e benne az a plusz, ami példaképeit olyan naggyá tették?
Forrás: dailymail.co.uk
