July24 , 2021

    Jean Michael Jarre Budapesten járt

    Related

    Now Is the Time to Think About Your Small-Business Success

    Find people with high expectations and a low tolerance...

    Program Will Lend $10M to Detroit Minority Businesses

    Find people with high expectations and a low tolerance...

    Kansas City Has a Massive Array of Big National Companies

    Find people with high expectations and a low tolerance...

    Olimpic Athlete Reads Donald Trump’s Mean Tweets on Kimmel

    Find people with high expectations and a low tolerance...

    The Definitive Guide To Marketing Your Business On Instagram

    Find people with high expectations and a low tolerance...

    Share

    A szintetizátoros zene óriása koncertet adott Magyarországon. Jarre-nak 1976-ban már több slágerlistás száma is volt, és azóta is megszakítás nélkül aktív: zenéket ír, és koncertezik. Ezért aztán nem is csoda, hogy van némi gyakorlata a dologban.
    Kezdjük azzal, hogy az 1948-ban (csak három évvel a 2. világháború után) született zenész, zeneszerző legfeljebb a harmincas éveinek a vége felé járó, sportos fiatalembernek látszik – még néhány lépés távolságból is! A felszabadult örömzenélés, és a kísérletezés úgy látszik erősen konzervál: a művész ugyanis nem kevsebb mint 62 éves.
    A koncert gyakorlatilag teltházas volt, és a műsor első részében – egy bevezető részt követően – felcsendültek a nagy Jarre klasszikusok, az Equinoxe, és persze az Oxygène is. Érdekes tendencia, hogy mostanában a művész nem csak hogy nem elégszik meg néhány zenei sáv élőben való feljátszásával, de rajta kívül három másik zenészt is igénybe vesz annak érdekében hogy maximálisan élő legyen a műsor. Ezek közül ketten igazi szintetizátorhegyek mögött játszanak, de egy külön ember van csak a (szigorúan) elektromos dobokra.
    Jarre élvezettel játszik mindenen ami a keze ügyébe kerül, olyan mint egy leltározás alatt játékboltba éjjel beszabadult kisgyerek.
    A körülötte lévő hihetetlen (hegyomlás) mennyiségű (főleg analóg) szintetizátor, dobgép, effekt, kütyü között euforikus állapotban ugráló, örömittas művész egyrészt hihetetlen precizitással tudja, hogy éppen mihez és hogyan nyúljon, másrészt a közönség számára nagyon is spontánnak és anarchikusnak tűnik az egész előadásmódja.
    És akkor még is nem beszéltünk a különböző kontrollerek használatáról, nevezetesen arról, amikor pl. lézerfényeken játszik a levegőben egy kesztyűvel, vagy amikor puszta kézzel szólózik a semmiben egy elektromágneses teret generáló cső segítségével.
    A koncert középső részén a különböző hangok kicsiholása, és nyílt bizergálása, valamint a szintik közötti össze vissza válogatás, a folyamatos eufóriában való ugrálás az uralkodó, amely egy véget érni nem akaró zenei önkielégítésbe csap át Jarre részéről, melyet csak a több ezres közönség folyamatos figyelme tesz még rendkívülibbé. Az egész tetőpontját talán a nekifutásból való szintiverés, vagy a nyakba akasztható Moog (ütött kopott, ősrégi) teljesen analóg gitárszintetizátoron való, szinte önkívületbe hajló játéka hozza el.
    Miután Jarre kiélvezte az örömzenélés minden cseppjét, beindul egy még erősebb vizuális támadás, és az összes lézer dinamikusan, megállás nélkül, és mesterien programozott módon döngöli a földbe, és szocializálja át pillanatok alatt az esetlegesen Lady Gaga dallamaihoz szokott hallgatókat.
    A projektorral vetített monumentális méretű, izgő-mozgó installációk a háttérben, a zenével , és a művésznek a nyolc éves gyerekek örömét tökéletesen felidéző viselkedésével együtt minden kétséget eloszlat. A szintimágust egyáltalán nem érdekli az, hogy mi történt az elmúlt harmincöt évben, ő ugyanazt a stílusú, csak rá jellemző zenét képviseli mint eddig. Felőle lehet a trend a rap, a grunge rock, Lady Gaga vagy a Micimackó. Jarre-t semmi nem érdekli, ő nem kiszolgálja a stílust ,hanem alkotja. Nem csodálkoznék rajta, ha a Depeche Mode teljes pályafutása vagy a U2 is kimaradt volna az életéből mint információ. Hiába, Jarre maga a következetesség és a könyörtelen rock&roll: 75 millió lemezt adott el, és valóban azt csinál amit akar. Az egyetlen különbség az 1976-os, és a mostani énje között talán az, hogy most még inkább egy kisérletező művésznek lehet nevezni, mint eddig bármikor.
    A következő zenei blokkban visszatérnek a klasszikusok, némi változtatásokkal kísérve – sok élő beütéssel. Ez a koncert legerősebb része, itt már mindenki elhiszi (beleértve a kiszolgáló személyzetet, és a biztonságiakat is) hogy Jarre egy élő klasszikus. A lézerek tombolnak, az ember a tron című film akció jeleneteiben, vagy még inkább egy másik bolygón érzi magát. Teljes extázis.
    A koncert vége felé három klasszikus ráadást is játszik. Érdekesség, hogy ebből egy külön számot küld a biztonsági szolgálatnak (akik erre válaszolnak is), majd úgy ánblokk egyet Magyarországnak is. (igaz, ez utóbbi a koncert leggyengébb része – de persze elfogadjuk: ingyen van.)
    Véget ért a koncert.
    Jarre egy időtlen zenei guru, egy velünk együtt élő klasszikus. De persze egy francia, örökifjú bohém is, akinek a zenéje a lézereivel együtt végérvényesen belénk égett szombaton.
    A képgalériában találhattok koncertfelvételeket is.
    Egy kis háttér:
    Jean Michel Jarre a popzene történetének egyik legkreatívabb alkotó zenész-egyénisége. A kilencvenes évek közepéig több, mint 75 millió lemeze kelt el világszerte. Alkotásainak stílusát és zeneművészeti jelentőségét tekintve nehéz besorolni. A közismert zeneszerző, Maurice Jarre fia. Ötévesen kezdett el zongorázni, de klasszikus zenei tanulmányait hamar abbahagyta és a jazz felé fordult. Még tinédzser volt, amikor megalakította a Mystère IV nevű rockbandát, majd 68-ban Pierre Schaeffer tanítványa lett. Tanulmányait a párizsi konzervatóriumban végezte, 1969 óta a párizsi Music-Research művészeti csoport tagja. 1971-ben jelent meg első kislemeze a La Cage, ezt egy év múlva követte a Deserted Palace című alkotás. Ezek a kezdeti, útkereső próbálkozások nem arattak sikert. 1975-ig főleg film és színházi zenéket komponált, illetve dalokat írt Françoise Hardy számára.
    Egy évre rá jelent meg az Oxygène, mely az akkor már ismert film és színházi zeneszerzőt a szupersztárok közé emelte. Az Oxygène példa nélkül álló nemzetközi sikert ért el, zenei szerkezetével és hangszerelési formáival valóságos zenei forradalmat indított el a popzene történetében. A korongról két szám is felkerült az angol toplistákra. 1978-ban jött a folytatás; az Equinoxe, amely szintén hatalmas sikert aratott. Ekkor kezdte el szabadtéri koncertjeinek sorozatát, melyek a mai napig egyedülálló showműsorok is egyben.
    1979-ben a francia forradalom évfordulóján, a párizsi Concorde téren koncertezett, ami egyben hatalmas technikai újítás is volt, hiszen addig soha nem hangosítottak be ekkora területet: szinte egész Párizs élvezhette a koncertet. Hatalmas videokivetítőket helyeztek el a város több száz pontján, lézersugarak háromdimenziós effekteket és animációkat rajzoltak, az éji égboltot tűzijáték világította be. Mindezt az általa komponált zenére koreografálták meg. Jarre – a koncert nagyságát és látogatottságát tekintve – Elvis Presley, a Beatles és a Rolling Stones után bekerült a Guiness rekordok könyvébe. Ő az első európai popművész, aki koncertet adott Kínában 1981-ben, a Magnetic Fields című lemez bemutatóturnéjaként. 1983-ban a Victoires de la Musique festiválon övé lett “Az év show-ja” és “Az év legjobb albuma” elnevezésű díj. 1986-ban, 1989-ben és 1991-ben New age kategóriában Grammy díjat kapott. A Francia Becsületrend lovagi címét 1995-ben kapta meg.
    1990. július 14-én Jarre és ötven zenésztársa, Párizsban, a Défense városrészben, egy gigantikus méretű, piramis alakú színpadon adott koncertet, amelyen – a beszámolók szerint – több, mint kétmillió ember gyűlt össze, a Grande Arche és a Diadalív között. Ugyanebben az évben jelent meg az En Attendant Cousteau című koncertlemeze, amit a legendás természetvédő és tengerbiológus, Jacques-Yves Cousteau kapitány tiszteletére írt. 1995-ben Jarre a francia kulturális minisztérium és az UNESCO felkérésére, a párizsi Eiffel-torony előtt adott koncertet. Magyarországon 1993-ban a Népstadionban (ma Puskás Ferenc Stadion) lépett fel először, a Chronologie című albumát mutatva be, majd 1997-ben is járt nálunk, az Oxygene 7-13 című albummal, az akkori BS-ben. Legutóbb pedig 2008. november 12-én, a Papp László Sportarénában mutatta be (telt ház előtt) Oxygene című albumát, megjelenésének 30. évfordulóján.
    Lemezei között található egy rendkívül érdekes ritkaság: 1983-ban kinyomtak egy korongot Music For Supermarkets címmel, de csupán egyetlen példány készült belőle. Mint ilyen esetben az történni szokott, a lemez aukción kelt el 10 000 dollárért.
    1997-ben megjelent Oxygene 7-13 című lemezén az első albuma (Oxygene – 1976) zenei témáit dolgozta fel újra, de immár új zenei dimenziót és évszázadot vetítve előre. Az ezt követő lemezei már kevésbé népszerűek, de elmélyült és kifinomult zenei anyagot tartalmaznak. Érdekességük, hogy a zenei téma kifejtése helyett, inkább a téma “kerülgetése”, körüljárása válik a legjellemzőbb vonássá. A Heti Válasz 2007. karácsonyi számának adott interjújában elárulta, hogy 2008-ban újra eljött Magyarországra koncertezni az újrakevert Oxygene album anyagával, majd 2009 május 4-én a debreceni Főnix Csarnokban kezdte világ körüli turnéját. Ezt követte a mostani, Arena-beli koncertje 2010 április 15-én.

    -CsL-
    music.hu
    spot_img