Az After Crying 25 éves: Müpa-koncert és új stúdióalbum

0
306

Negyedszázados fennállását nagyszabású koncerttel és új stúdióalbummal ünnepli az After Crying (AC); a progresszív rock és a komolyzene elegyét játszó, nemzetközi színtéren is elismert együttes november 9-én a Művészetek Palotája (Müpa) Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében lép fel.

    Egyelőre nincs végleges címe az After Crying 14. lemezének. A megszokott kiadó, a Periferic Records gondozásában a novemberi Müpa-koncertre megjelenő új CD-ről néhány új kompozíciót, köztük a Preludio Furiosót, a Favágót, a Three Desirest, a Szabadesést már jó ideje játssza élőben a zenekar.
Az előző AC-stúdióalbum, a meglehetősen kemény hangzású Show 2003-ban jelent meg, a zene és a szövegek egyaránt magukon hordozták a progrockot a metállal vegyítő amerikai Dream Theater hatását, meghatározó volt 2001. szeptember 11. élménye.
“A most készülő lemez nem fogja annyira piszkálni Amerikát, viszont változatos anyag, benne van hétköznapi életünk küzdelme. Amit mi játszunk, az rétegzene, soha nem fog stadionokat megtölteni, más kérdés, hogy tőlünk nyugatabbra ez a réteg jóval nagyobb. Az After Crying szerepe talán az, hogy megpróbálja felhívni az emberek figyelmét az időtálló értékekre és kapaszkodókra, amelyekkel át tudják vészelni a zivataros időket” – mondta Egervári Gábor, a csapat szövegírója, fuvolása az MTI-nek még idén tavasszal.
A saját meghatározása szerint korszerű komolyzenét játszó After Crying 1986 novemberében alakult, amikor Vedres Csaba zongorista elhívta játszani egy estjére Egervári Gábor fuvolást és Pejtsik Péter csellóst.
“Vedres és Pejtsik is a konzervatóriumban végzett, ők hozták a klasszikus alapokat. Mindhármunkat izgatta a szó jó értelmében vett kortárs művészet, amely felvállalja az európai klasszikus zene hagyományait, de bátran hozzá is nyúl. Például úgy, ahogy a mostani koncertműsorunkban egy Bach-versenymű torzítós gitáron szólal meg hangról hangra” – mondta Egervári, aki az AC hangzásáért is felel: a koncerteken a keverőpult mögött tartózkodik.
Vedres Csaba 1994-ben kilépett az AC-ból, holott addig zeneszerzőként is meghatározta az After Crying munkáját. Az első nyolc évben a csapat három lemezt (Overground Music – 1990, Megalázottak és megszomorítottak – 1992, Föld és ég – 1994) készített. A progresszívebb hangzás felé tett fontos lépést az Emerson, Lake & Palmer muzsikáját idéző Manticore érkezése című, a Föld és égen szereplő kéttételes darab jelentette.
Az 1996-ban kiadott De Profundis című lemezzel indult meg az együttes külföldi karrierje. Az AC azóta Franciaországban, Hollandiában, Belgiumban, Olaszországban, Portugáliában és Mexikóban is népszerű lett, progresszív zenei fesztiválok, sikeres turnék szereplője. A Cryingot egy nemzetközi szaklap a világ legjobb progresszív zenekarának választotta, Winkler Balázs trombitás, billentyűs pedig az év zenésze is lett.
Az alkotóközösség mai felállása 2003-ban alakult ki, amikor sok-sok év keresgélés után megtalálták az ideális frontembert Bátky Zoltán személyében. A Cryingban Bátky, Egervári, Pejtsik és Winkler mellett Lengyel Zoltán zongorán és billentyűs hangszereken játszik, Torma Ferenc gitározik és szintetizátorozik, Madai Zsolt pedig dobol, és ütőhangszereket, valamint vibrafont szólaltat meg.

MTI

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here