August1 , 2021

    Amikor csak zene van, semmi több

    Related

    Now Is the Time to Think About Your Small-Business Success

    Find people with high expectations and a low tolerance...

    Program Will Lend $10M to Detroit Minority Businesses

    Find people with high expectations and a low tolerance...

    Kansas City Has a Massive Array of Big National Companies

    Find people with high expectations and a low tolerance...

    Olimpic Athlete Reads Donald Trump’s Mean Tweets on Kimmel

    Find people with high expectations and a low tolerance...

    The Definitive Guide To Marketing Your Business On Instagram

    Find people with high expectations and a low tolerance...

    Share

    Fotó: Koszta Ferenc

    Nagy sikerrel koncertezett a magyarországi Sárik Péter Trio csütörtökön este a G. Cafféban.
    Sárik Péter zongorista, Frey György basszusgitáros, valamint Berdisz Tamás dobos: e három nevet ismerjük már pár éve, hiszen Better Tomorrow című, 2008-ban megjelent nagylemezükkel már letettek „valamit” az asztalra. Valami olyat, ami meglehetősen egyedülálló a kortárs magyar jazzmuzsikában: fiatalos, lendületes és iszonyatosan virtuóz.

    Másfél-két évvel ezelőtt, 2009 őszén egy másik székelyudvarhelyi kávézóban már láthattuk-hallhattuk élőben a triót: az SPT mostani fellépésének a G. Caffé nagyterme adott otthont, ahol kezdés előtt negyedórával még messze nem volt telt ház, de amint a három muzsikus a hangszeréhez lépett, kevés szék maradt üresen. És kevés fül maradt zárva – szerencsére olyan hangerővel játszottak, hogy az egyébként folyamatosan beszélgetni óhajtókba is belefojtották a szót.

    Sárik Péter és két zenésztársa legújabb albumuk, a tavaly ősszel megjelent Pieces lemez nyitódalával, a Looking Back-kel kezdte koncertjét (alapvetően ezzel a műsorral jöttek most egy párnapos erdélyi koncertkörútra), de a korábbi lemezről is hallhattunk szerzeményeket, pl. az egyik ráadásszám a latinos lüktetésű Don Camillo volt. S ha már a latinnál tartunk: a több zeneszerzői díjjal is kitüntetett Sárik mesterien tudja ötvözni a latin hangzásokat a poposabb dolgokkal, illetve a klasszikus, múlt századi blues- és bebop zongorázással.

    A koncertmenüben nagyot ütött Frey György Sóhaj című szerzeménye, illetve Sárik egy ismerősének, Jávori Vilmos emlékére írt darabja, az It’s Not Too Late For Spring – iszonyatosan nagy hangszeres tudást, virtuozitást és precizitást csodálhattunk meg. Ami utóbbit illeti, Sárik kérésére mi is kipróbálhattuk, hiszen két dalt ütemes tapssal kísérhettünk végig. S az sem mellékes, hogy a közönség hatására a csapat három ráadásszámot is játszott, megkoronázva teljesítményét.

    Szólnék a CD-ről is: igényes kivitelezésű, könyv alakú borítóban levő, tizenegy szerzeményt tartalmazó lemezt vásárolhattak a koncert után az érdeklődők, a magyarországinál sokkal barátságosabb áron. Az internetes letöltések korszakában valóságos élvezet kézbe venni a kiadványt, amiben az angol nyelvű információk, illetve a fotók mellett a lemez minden dalához az Arnon BlaidOkina Sorob alkotópáros egy grafikája kapcsolódik. Egyébként a lemezborító megfogásánál még nagyobb élvezet még egyszer és még egyszer meghallgatni a korongot…

    uh.ro

     

    spot_img