A nagy regeneráció

0
323
A magyar kultúra napján a Bárka Színházban Cseh Tamást és dalait ünnepelte  a közönség, egy maratoni emlékest keretében. Intim, mégis talán az egész ország elmúlt negyven évének történetét összefoglaló produkciónak lehetett tanúja, aki befért. Férfias mulatság volt.

Az ebből az alkalomból Cseh Tamásról elnevezett nagyterembe mind elkeltek a jegyek, úgyhogy nem csak a stúdióban, de egy színház melletti sátorban is állítottak fel kivetítőt az utolsó percben, hogy minden érdeklődő láthassa a monstre show műsort, ami “Tamásnak” is tetszett volna biztosan. Az egykori pulai (Művészetek Völgye) Bárka színhely és az új Ördögkatlan Fesztivál közönségének egy része is jelen volt az eseményen, akik még ott is láthatták Cseh Tamás előadásait, illetve a betegsége idején már csak a vele való beszélgetéseket.
Ezer szállal kötődünk Cseh Tamás és Bereményi Géza dalaihoz, minden jelenlévőnek, rajongónak, kollegának van valami személyes története a közérzeti és közéleti nótákkal, akár a gyerekkorából is. Nekem a nővérem, ő hallgattatta velem rongyosra már hetedikes koromban, stílusosan a Levél nővéremnek című lemezt, így közösen hallgattuk, néztük végig “félelmes, álmos” korunk dokumentumait. Gyűlöltek is az osztálytársaim, mert nálunk ez ment otthon az Abba meg a Boney M helyett. A politikustól a celebekig, az egykori pultostól az egykori vasutasig (Ó, az én apám fűtő…) igen vegyes volt az emlékestpublikum.
Filmmel indult a műsor, valamikor a hetvenes évek elején, a kölyök Cseh Tamás az Ócska cipő című, Bereményi Gézával első közös szerzeményét énekli. Zseniális előadót látunk a fekete-fehér felvételen, még minden előtt, a lázadás kezdetén, amikor senki nem tudhatta, hogy több nemzedék bálványa lesz a “rohadt énekes”, aki arra született, hogy elénekelje, ami belénk szorult.
Bereményi Géza filmen jelentkezik be aztán, érdekes módon pont az Apacsok című, a közös “indián múltat” feldolgozó drámáját rendezi Zalaegerszegen, és emiatt nem tudott személyesen jelen lenni. Elmeséli az első találkozást, a közös albérletet és a csodát, ahogy egyszerűen, egy konyhában megszülettek az első dalok. Bérczes László, a Bárka alapítója, rendezője, mindannyiunk magyartanára vezette a műsort, a rá annyira jellemző visszafogott pesszimizmussal és fanyar humorral. Összekötőszövegként Cseh Tamás interjúkból olvasott fel részeket és ezzel adta a ritmust az est menetéhez, mindahányszor megemlékezve Cseh Tamás Bárka színházas munkásságáról és arról is, hogy épp születésnapja van a magyar kultúra napján, január 22-én. Óhatatlanul lett ebből egy kis pátosz, de az előadók aztán átemelték a hangulatot ezen.
A kortársak többnyire Cseh Tamás-dalokat énekeltek, a fiatalok feldolgozásokat és a kettéosztott színpadon jól megfért egymással a múlt- és a jelen idő. Az Ad Libitum formáció kezdte az élő előadást, az egykori, Huszonötödik Színház csapata, Cseh Tamás első zenekara, élen Novák János zeneszerzővel, a Kolibri színház jelenlegi igazgatójával. A Hetvennégyes év és Ady-dalok, utóbbi Novák saját, de ide kötődő repertoárja. Mártha István hiányzott csak a formációból, mert, mint megtudtuk, Uruguayban tartózkodik épp. Színházi véletlen, hogy Cseh Tamás nemrég felénekelt egy gyerekdalt a Kolibri 101 kiskutya című darabjához, azt meghallgathattuk felvételről, kísérteties volt, ahogy a szellemekről dalolt.
Közben valahol a hátsó traktusban leszakad egy lámpa (ez többször ismétlődik) és ezt többen égi jelnek vélik, meg is teremtődik a misztikus atmoszféra hirtelen. Jancsó Miklós: Még kér a nép, című 1971-es filmjéből peregnek képek, a dalnok egy szál gitárral, élőben zenésít, körülötte vér és katonák, hát igen, benne van a magyar filmtörténetben is. Akár utódja, Lovasi András, aki majd később elénekli rockosra hangszerelve a Gyerekkorom című dalt. Víg Mihály, a Balaton zenekar alapítója, alternatív dalnok és szintén filmzenész (Tarr Béla filmjeinek zeneszerzője) a Lee van Cliff című slágert adja elő. Egész máshova helyeződnek a hangsúlyok, de benne egy élet, egy másik ember, előadó élete is. A SohaRóza Kórus fiatal énekesei felfrissítik az estét, különleges megjelenésükkel és vidámra dramatizálva a Levél nővéremnek dalait. Kátai Zoltán, egy kései barát, kobzos, keserű katonanótát ad elő az elkorcsosuló leszármazottakról, aztán elnézést kér, hogy nem akart senkit megbántani. Nem vettem magamra, remélem, sosem leszek katona.
Törőcsik Mari az első sorban ült, aztán primadonnaként megjelent a vásznon és elénekelte a Micsoda útjaimat, majd Bérczessel beszélgetett Cseh Tamáshoz kötődő színházi élményeiről és az első találkozásukról, amire nem emlékezett. A nemzet színésze és a nemzet dalnoka.
A bárkás blokkban az egykori társulati barátok énekeltek, Seress Zoltán igazgató például a Horváth Annáról szóló szerelmes dalt, amit színinövendék korában playback adott elő. Minden bizonnyal most jobban csinálta, mert nagy tapsot kapott. Dinnyés Dániel kortárs művét Egy kis Esz-dúr Cseh Tamásnak címmel két pianínó és egy zongorára kísérettel Kolonics Klára operaénekes zümmögte el, majd Spolarics Andrea drámai előadása következett és filmek, aztán a terem keresztelő, amelynek keretében Seress Zoltán megivott Tamás egészségére egy felest. A szünetben a büfében mi is.
A hajnalig húzódó második részben sem aludt a közönség, a kimerítő tempó és a radikálisan eklektikus műsormenet ellenére, vagy azért. Cseh Tamás bakonyi törzse, többek között fia, Cseh András adott elő indián énekeket, majd hirtelen váltással az Szent Efrém Férfikar változtatta imahellyé a színháztermet és tartott Sebestyén Mártával közös ősbemutatót. A bizánci zene főpapjainak szájából különlegesen hangzottak a Cseh Tamás folklór káromkodós fordulatai. A Monthy Python és Kafka műveinek hangulata vonult át a termen, de Dresch-ék előadása, Hobó Batthyányi téri blues című nótája, amit Cseh-Bereményi írt, de olyan, mint egy Cseh-Bereményi paródia, valamint a Csík zenekar által előadott Illegalitás című poltikai pamflet, meg a többi ősbemutató sem volt altató jellegű. A Budapest Bár produkció a Lovasi-Frenk-Kollár férfi karral a Budapestet adta elő. Az Itt van a város, vagyunk lakói…. sorokat már álmos nosztalgiával énekelte a közönség, amely aztán könnyesre nevette magát Berecz András meséjén a vasbánya kinézetű hadvezérről, és egészen meghatódott Másik János záróakkordjaitól.
Megfogyva nem, de zsibbadt tagokkal vonultunk ki forralt borozni a fagyoskodókkal, a családdal, a fél országgal, és folytatódott a sámán dobolás régi magyar katona nótákra, na meg az élet végiggondolása reggelig. A múlt hosszúra nyúlt és megszépült egy kissé azért.
Szerző:
sisso
Fotó:
Bárka Színház / Garamvári Gábor
kultura.hu

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here