Harminckét évvel első koncertje és harmincöt stúdióalbum után először lép fel Magyarországon Prince, aki kedden, a Sziget fesztivál nulladik napján ad ízelítőt szerteágazó és behatárolhatatlan zenei stílusából.
A popzene egyik legnagyobb túlélője immár 53. évében jár, és elképesztő diszkográfiája – továbbá ruhatára – mellett újabban sajátos világnézetével és régimódi szokásaival is feltűnést keltett. Az alig 157 centis művész excentrikus személyisége, szexuális túlfűtöttsége, cenzúrázott dalai (Darling Nikki, Sexy MF) és kiszámíthatatlan viselkedése révén hamar az öntörvényű sztárok közé emelkedett, ám még legnagyobb bírálói sem vonják kétségbe mély elhivatottságát a zene iránt, mint ahogy hihetetlen tehetségét és muzikális tudását sem.
Prince Rogers Nelson egy minneapolisi dzsesszzongorista és egy dzsesszénekesnő gyermekeként látta meg a napvilágot 1958-ban, apja művésznevéről kapta a Prince Rogers nevet. Amikor hétéves korában szülei elváltak, John L. Nelson hátrahagyott zongoráján a későbbi zseni a tévében hallott dallamokat kezdte utánozni. Tinédzserként elköltözött otthonról, majd első együttesében megtanult gitáron, basszusgitáron és dobon is játszani. Tizennyolc évesen már demofelvételeket rögzített, a következő esztendőben pedig a tehetségére felfigyelő Warner Records hatszámjegyű összeget kínált fel neki egy háromlemezes szerződésért, ráadásul ő lett a kiadó történetének legfiatalabb producere.
Prince 1978-ban adta ki első albumát For You címmel, amelyen már világosan megmutatkoztak hatalmas ambíciói, ugyanis mind a 27 hangszert egymaga játszotta fel a stúdióban. Bár az anyag zeneileg rendkívül széles skálán mozgott a rocktól az akusztikus megszólaláson át R&B-ig, a szövegeket szinte kizárólag a nemiség sugalmazta. Első önálló koncertje 1979 januárjában volt, a korai fellépéseken általában szűk nadrágot vagy csak zebramintás alsóneműt és magas sarkú csizmát hordott, mint ahogy kísérete is bizarr ruhákban és szexi fehérneműben jelent meg a színpadon. Két évvel és két albummal később a Rolling Stones-turnén melegítette be a közönséget, majd hárommillió példányt adott el 1999 című dupla albumából.
Little Red Corvette című slágere – a Michael Jackson-féle Billie Jeannel együtt – a Music Television (MTV) egyik első klipje volt fekete előadótól, amely bekerült a leggyakrabban sugárzott dalok közé. Ugyanebben az évben jelentette meg a sztárságát bebetonozó Purple Rain albumot és szerepelt az azonos című – félig önéletrajzi – filmben, amely két Grammy- és egy Oscar-díjat hozott neki, utóbbit a kísérőzenéért kapta. A 13 millió példányban elfogyott lemez 24 hétig vezette a slágerlistát, a film pedig csak az újvilágban 80 millió dolláros hasznot termelt: Amerika az apró zseni előtt hevert.
Prince hírnevét az sem csorbította, hogy a Darling Nikki című dal hallatán Al Gore alelnök felesége létrehozta azt a civil szervezetet, amely azóta is az albumborítókra helyezteti a “szókimondó szövegek” matricát. Az 1986-os Kiss című örökzöld és a Bangles együttes számára írt Manic Monday is átütő sikert aratott, nem is beszélve a mérföldkőnek tekintett Sign O’ the Times című lemezről 1987-ben. Az ezt követő években Prince sorra szállította a megbízható színvonalú lemezeket, ám félmillió kinyomott példány után (egy megvilágosodásra hivatkozva) letiltatta a Black Albumot, amely végül csak hét évvel később jelent meg.
Dolgozott Madonna híres Like A Prayer lemezén, zenét írt a Tim Burton-féle Batman-filmhez, Sinéad O’Connor pedig 1990-ben világslágert csinált Nothing Compares 2 U című dalából. 1994-ben összeveszett a Warnerrel, mivel a kiadó az eladási statisztikákra hivatkozva lelassította volna munkatempóját, ráadásul Prince a férfi és női jelkép összevont alakjára (Symbol vagy Love Symbol) változtatta meg a nevét. Mivel utóbbi kimondhatatlan volt, gyakran csak “a művész, akit korábban Prince-nek hívtak”-ként emlegették.
A kötelékekből szabadulva 1996-ban Emancipation címen tripla albumot adott ki 180 (!) percnyi hanganyaggal, majd a Warnerral történt végleges szakítása jeléül 2000-ben visszaváltozott Prince-re. A korábbi sikereket manapság már nem tudta megismételni, de az elmúlt években is rendszeresen ellátta albumokkal rajongóit, emellett turnézik is. A 2007-es amerikaifutball-döntő szünetében adott koncertjével nemcsak a szaksajtót, hanem 140 millió tévénézőt is lenyűgözött. Ugyanabban az évben egymás után huszonegy (!) koncertet adott a londoni O2 Arenában, összesen 22 millió dolláros gázsiért.
A vegetáriánus herceg Madonnától Kim Basingerig számos hírességgel járt, kétszer nősült, de egyetlen gyermekét egy hét elteltével elvitte a Pfeiffer-szindróma 1996-ban. Különcségei közé sorolható, hogy nem ünnepli születésnapját, nincs mobiltelefonja, interjúin nem lehet diktafont használni, és mivel lefutott dolognak tartja az internetet, honlapot sem működtet. Élesen bírálja a fájlcserélő oldalakat, amelyek elterjedése miatt idén bejelentette: bár legalább 300 kiadatlan dala van, nem jelentet meg több albumot. Komoly megütközést váltott ki az nyilatkozata is, amelyben – noha 2001-ben belépett Jehova tanúi közé – fennen dicsérte az iszlám hitet, mondván, az iszlám országokban rend van az egyetlen vallás miatt, és az emberek boldogok, “bár vannak, akiknek semmi sem jó”.
Bár Prince előszeretettel mondja le koncertjeit az utolsó pillanatban – ezt tette augusztus 4-re tervezett berlini fellépésével is -, a Szigeten minden bizonnyal ott lesz, régi adósságot letörlesztve a magyar zenebarátok felé.
MTI
