Thursday, March 28, 2024
spot_img

Latest Posts

Szakállas romantika -The NATIONAL

Vasárnap egy igazi veterán zenekart köszönthetett a Sziget közönsége a Nagyszínpadon. A dolog különlegessége többek közt az, hogy a National már több, mint tíz éve működik és nem csak tavaly robbant be a trendi zenekarok csapatába, mint azt sokan gondolnák. A viszonylag frissen jött népszerűség fényében tényleg nem nagyon lehetett tudni, hogy a tagok mennyiben igyekeznek majd megfelelni az elvárásoknak és mennyiben mennek majd inkább a saját fejük után.
Kevés zenekarnak jön össze az, hogy hosszú éveken át tartó kitartó munkával jussanak el végül az ismertségig, és ne adják fel olyan pályatársaik sikerei láttán, akik egy, vagy legfeljebb két slágernek és az események szerencsés együttállásának köszönhetően kerültek hosszabb-rövidebb ideig reflektorfénybe. Mielőtt belemennék abba, milyen is volt a The National koncertje a Szigeten, muszáj tudatosítanunk magunkban, hogy egy sok mindenen átment, kitartó, ugyanakkor kissé túlságosan is megedződött zenekarról beszélünk. A tény, hogy nem egyenes út vezetett a The National sikeréhez. egyértelműen rányomta a bélyegét nemcsak a banda zenéjére, hanem, mint a koncert alatt kiderült, előadására is. Persze ez nem azt jelenti, hogy egyértelműen  negatív bélyeg lenne, hiszen feltehetően nem véletlenül állta végig verőfényes napsütésben sok ezer meghatódott ember az ohaio-i zenekar koncertjét. Lehet, hogy a The National-nek szüksége volt a többéves „edzésre” ahhoz, hogy végül olyan zenét csinálhasson, amelynek hatására mára már rengetegen gondolják, hogy ez a muzsika az ő életükről, bánatukról, boldogságukról szól.
A leírtak alapján nem meglepő, hogy az amerikai zenekar alapvetően bensőséges, sallangoktól és a szórakoztatás vágyától mentes koncertet adott. Persze miért is várnánk bármiféle „show”-t egy olyan együttestől, amelyet pont a következetessége és kompromisszum-mentessége segített a lassan jövő, de megkérdőjelezhetetlen ismertséghez. A sokat látott frontember, Matt Berninger a leírtaknak megfelelően nem igazán zavartatta magát a Szigetes koncerten. Azzal a nyugodtsággal, lazasággal énekelte végig az első pár számot, mintha egy 100 fős kisvárosi klub közönségének játszana éjjel kettőkor. Az instrumentális részek alatt szürcsölgetett a borából, háttal a közönségnek, mintha igazából senki nem is nézte volna, hogy mit művel a zenekar a színpadon.
Az együttes megjelenése a zenéhez hasonló nemtörődöm egyszerűségről szólt; mindenkit csak egy sima farmer, valami póló és némi szakáll takart. A folyamatosan egyre nagyobbra duzzadó közönség sem nagyon hergelte arra a zenekart, hogy kilépjen a burkából és szórakoztasson, ők csak a saját ritmusukban pörögtek egyre nagyobb és nagyobb fordulatszámra. Az Affraid of Everyone című számnál már durvább gitárzúzások és üvöltések is előtörtek a zenekarból, de ehhez a közönségnek semmi köze nem volt. A banda önmagába zárt mikrokozmoszként létezett és így került egyre eksztatikusabb állapotba. Az Abel című számnál már nem lehetett figyelmen kívül hagyni a tömeg hangját, és igazából csak ekkor, a koncert kétharmadánál kezdett engedni a The National a közönség energiáinak. Ezután már nemcsak az derült ki, hogy a zenekar tagjai szinte minden hangszeren tudnak játszani, hanem az is, hogy a félénkséget elfojtott agresszióval vegyítő frontember tud extrovertált is lenni. Mármint amennyiben a színpad oldalára való kimászás és egy mikrofonállvány lassú, de biztos tönkretétele annak nevezhető. Miután a zenekar egyre jobban kezdett odafigyelni rajongóira, Matt Berninger is egyre inkább kezdett tűzbe jönni. Az alapvetően nagy színpadi jelenlétet nem követelő folkos, alternatív rockzene nem az ugorva spárgázásról és a hajlóbálásról szól, mégis a koncert vége felé a 80-as évekbeli stadionrock zenekarokat megszégyenítő lelkesedéssel vetette magát a közönségbe az addig inkább félszeg Berninger.
A koncert végén elhangzó, viszonylag friss dal, a Terrible Love már egész interaktív és felszabadult közegben szólalt meg, ami a The National-t és zenéjüket ismerve egész különlegesnek vehető. Ebből is feltételezhetjük, hogy az alapvetően kissé megkeseredett, szomorkás zenekar szerencsére Magyarországon az édesebbik felét mutatta, és úgy közvetített intim érzelmességet, hogy azért a humort és a bulit sem hagyta ki az előadásából.
Szerző:
Szabó Tamás
kultura.hu

Latest Posts

spot_imgspot_img

Don't Miss

Stay in touch

To be updated with all the latest news, offers and special announcements.