Singas Project: This Is Theatre, Honey

Konvenciók és újító szándék, dallamos sztenderdek és pergő improvizáció, erős akusztikus hangszeres és nonkonform énekesnői jelenlét jellemzi a Singas Project nu jazz formáció második albumát.
A 2005-ben Pécsett alakult formáció kezdetben az elektronika és a jazz összefűzésére törekedett. 2007-es Yolife című albumuk is még nagyjából ebben a szellemben született reggae, dub, jazz, bossa nova, népzenei és elektronikus hatásokat egybeolvasztva. A bemutatkozás olyan jól sikerült, hogy a lemezt Fonogram-díjra jelölték, felkerültek a Café Del Mar válogatásra, valamint külföldön is szép sikerrel turnéztak.
A koncertezek közben kezdtek el kísérletezni az akusztikus megszólalással – a dob-, basszusgitár-, zongora-, szintetizátor-, szaxofon-alkotta hangszerparkba így került egy bőgő és egy Fender Rhodes. A zene is jelentősen átalakult: a modern elektronika teljesen eltűnt, helyét a színtiszta jazz vette át. 
A This Is Theatre, Honey tehát egy jóval jazzesebb, absztraktabb és kísérletezőbb album lett, mely egyaránt épít a zenészek fantáziadús, improvizatív összjátékára és Berger Dalma (Esclin Syndo, Realistic Crew, Volkova Sisters) egyedi, rugalmas hangjára, nonkonform egyéniségére.
A lemez tizenegy dala között találunk nagyon szabadon újraértelmezett sztenderdet (Cry Me), mainstream, dallamos jazzbe hajló, apróbb ritmus- és hangzásbeli csavarokkal érdekessé varázsolt kellemes slágerszámot (Broken Sunglasses, Sanzon 68), bőgő-ének szerelmes duót (Monamour), lassú, álmodozós felvezetésű, majd a hatvanas évek izgalmasan mozgalmas “dongó” jazzébe csúszó instrumentális számot (Elevator Dance), valamint zaklatott space jazzt enyhe Michael Nyman-hatással (Barfly).
A Csernák Zoltán Samu, Szabó Kornél Dénes, Sinkovics Ádám és Czimerman Csaba alkotta kvartett könnyedén helyezi bele magát bármelyik hangzásba, hangulatba, az improvizációk és rögzített témák egyaránt izgalmasan, összehangoltan szólalnak meg. Berger Dalma fantasztikus hangja remekül illik ebbe a nu jazz környezetbe, és még – a nyolcvanas évek magyar underground énekesnőit is megidéző – manírosságát és magamutogatását is elbírja ez a fajta zene, ellentétben például az Esclin Syndo elektronikájával.
est.hu