A politizáló rockzenész többnyire olyan, mint Rambo: ha nincs ki ellen harcolni, hasznavehetetlennek érzi magát. Nem nehéz észrevenni, hogy a legdühösebb és egyben legemlékezetesebb Ministry-lemezek ifjabb és idősebb George Bush regnálása alatt születtek.
És bár a Filth Pig és a beszédes című Dark Side Of The Spoon sem voltak rossz anyagok, a mindent elsöprő zsigeri düh hiányzott belőlük. Ehelyett betekintést nyerhettünk Al Jourgensen énekes-gitáros szürreális Tesz-Vesz Városába, ahol a polgármester a heroin nevet viseli. A 2000-es évek elején két fontos változás is történt az industrial alapvetés életében: Paul Barker sampleres-dalszerző távozott a zenekarból, Jourgensen pedig végleg letette a tűt. És nem mellesleg keresztesháborút hirdetett Bush ellen, mely három kiváló lemezt eredményezett.
És bár a 2007-es The Last Sucker (illetve két feldolgozáslemez) után a frontember a visszavonulást fontolgatta, végül annak ellenére is a zenekar folytatása mellett döntött, hogy kedvenc múzsája immár hamburgert sütöget Dallas külvárosában. A nyitó Ghouldiggers alapján vélhetőleg senki nem kérdőjelezné meg döntése helyes mivoltát.
A dal egy thrash-es gitártémával és gépies ütemekkel operáló szörnyeteg, melynek hallatán aligha jutna eszünkbe visszasírni Paul Barkert. Nem mellesleg a mechanikus jelleg jócskán háttérbe szorult, a dobgépet és a zajmintákat leszámítva a Relapse egy rideg metállemeznek is felfogható. ADouble Tap már több színező elemet, pl. keleties dallamokat is tartogat, ennek ellenére a lemez legsúlyosabb darabja. A Freefall és a Tommy Victorral (Prong) együtt írt Kleptocracy szintén hibátlan, ám ezt követően az anyag óhatatlanul ellaposodik. Már az S.O.D.-tól feldolgozott United Forces is erőtlennek tűnik, a folytatás pedig a legnagyobb jóindulattal is csak középszerűnek mondható.
A Replase ezzel együtt sem rossz, csak éppen nem üti meg az előző három sorlemez színvonalát. Ehhez ugyanis elengedhetetlen lenne egy újabb republikánus győzelem.
