Mese Deák Bill Gyuláról, a magyar blues királyáról: meghallgattuk a Király új albumát

A mesék legtöbbször a királyokról, a szegény emberekről, a Jó és a Gonosz harcáról szólnak. Művészete, hogy a fikció sok esetben valós történetet, eseményt rejt. Csak tudni kell a sorok között olvasni.
És Bill mesél nekünk… mesél, ahogy ezt harminc éven keresztül tőle megszokhattuk, elvárhattuk. Most sem okozott csalódást. Elbeszéléséhez a bluest és a rockot hívta segítségül, hiszen ő ezen a nyelven tudja megértetni magát. Jól összeszokott sereg áll mögötte, megannyi kipróbált harcos: a Kormorán csaknem teljes legénysége, rajtuk kívül a nehéztüzérség, híres gitárforgató valamennyi.
Lukács Peta, Sipeki Pipi, Tornóczky Feri, Ángyán Tamás, Patai Tamás, Csillag Bandi, Fábián Zoli – még felsorolni is sok…A sűrű hangszerforgatás aztán dalokat is eredményezett, jutott is belőle vagy tizenhat a Király meséire. Egyik-másik a szikla keménységével, szilajságával vetekszik, de a csata hevében néha jól esik megpihenni a tradicionális blues, vagy ballada hűsítő forrásánál.
Ez a mese kemény és könyörtelen. Koltay Gergely tolla mély és kitörölhetetlen árkokat szántott a papírra, mintha csak lézerrel égette volna bele, hiszen a főhős sorsa véletlenül sem a lányregények édes-habos történeteit idézi. Ugyanakkor nehéz nem észrevenni a párhuzamot Bill göröngyökkel teli életútja, valamint napjaink pénzcentrikus, piacorientált, mindent áruba bocsátó, áruban mérő szemlélete között.
A minket körülvevő kegyetlen, lélektelen világgal folytatott mindennapos harc, kilátástalannak tűnő küzdelem a Kilakoltatás drámai opuszában csúcsosodik ki, pedig a versírót nem is a gazdasági válság ihlette; már tavaly váteszi előrelátással jósolta meg a bekövetkező emberi-családi tragédiák sorozatát. Ám a bizakodás és az optimizmus sem hiányozhat, mindig meg kell találnunk a kapaszkodót, hiszen „az Úr utánam nyúlt”.
Ez a mese Billről, a magyar blues királyáról szól. A kitartás, a tehetség és az akarat eltántoríthatatlan megtestesítőjéről. Aki bebizonyította országnak-világnak, hogy a színpad nemcsak az ügyeletes szépfiúké, hogy a mankó akár szimbólum is lehet.
Mert Deák Bill Gyula, „a legfeketébb fehér torok” tulajdonosa – ahogyan Chuck Berry nevezte – teljesítménye alapján lett „A Király”.
– Hegedűs István –
forrás: zene.hu