August1 , 2021

    Machine Head: Unto The Locust

    Related

    Now Is the Time to Think About Your Small-Business Success

    Find people with high expectations and a low tolerance...

    Program Will Lend $10M to Detroit Minority Businesses

    Find people with high expectations and a low tolerance...

    Kansas City Has a Massive Array of Big National Companies

    Find people with high expectations and a low tolerance...

    Olimpic Athlete Reads Donald Trump’s Mean Tweets on Kimmel

    Find people with high expectations and a low tolerance...

    The Definitive Guide To Marketing Your Business On Instagram

    Find people with high expectations and a low tolerance...

    Share

    Már a 2003-as Through The Ashes Of Empires album is meggyőzött minket afelől, hogy Robb Flynn rituálisan tüzelte el a From This Day klipjében hordott piros susogós mackóját. Ám a Macihne Head-főnököt mintha továbbra is erős bizonyítási kényszer hajtaná

    Az új anyag alapján a mai napig képtelen megbocsátani magának, hogy jó tizenkét éve a kelleténél erősebb befolyást engedett a nu metal hullámnak. Legalábbis erre utal, hogy a 2003-as kiadványon visszatérő, hagyományos thrash metalos témákat egyre komplexebb dalszerkezetekbe igyekszik beleszőni. Ám míg az utóbbi két albumon a legkevésbé sem érződtek a görcsösség jelei, az Unto The Locust epikus(nak tűnő), feleslegesen túlnyújtott szerzeményei olykor erőltetettebbnek hatnak, mint egy szilveszteri bohózatgyűjtemény.

    Mindenekelőtt azonban el kell ismernünk, hogy a zenekar soha nem írt ennyire dallamos és technikás dalokat, mint ahogy Flynn sem használta a hangját ennyire változatosan. Csakhogy a temérdek váltás és témahalmozás a befogadhatóság rovására megy, erre pedig a nyitó I Am Hell is kitűnő példa. A gregorián bevezetőt atmoszférikus, tonnás gyalulás kíséri, majd az ezt követő thrash-es tempók akusztikus lírázgatásba csapnak át. A témák azonban mintha külön életet élnének egymástól, ezt pedig a zenészek – különösen Dave McClain – kitűnő teljesítménye sem képes feledtetni.

    A dobos a This Is The End című darabban is fenomenális dolgokat kalapál össze, ám a dal ettől függetlenül meglehetősen jellegtelen marad. És máris elérkeztünk az album másik gyenge pontjához: a védjegyszerű Machine Heades stílusjegyek mellett megannyi kiszámítható, sablonos elem is felbukkan, ezeket pedig legjobb esetben is csupán egy másodvonalas metalcore formáció debütáló lemezén lennénk hajlandóak tolerálni.

    [youtube]http://www.youtube.com/watch?v=bU7qme80jj0&feature=related[/youtube]

    És bár tény, hogy az Unto The Locust egy már-már progresszív dalgyűjtemény, a Burn My Eyes, a More Things Change, de még talán a Supercharger is jóval nagyobbat ütött a maga agrárbunkó, malterköpködő, groove-os “egyszerűségében”.

    est.hu

    spot_img