Alapi István: niXfactor

0
498

Ha létezik hazai zenekar, amely iránt senki nem viseltetik közömbösen, az nem más, mint az Edda Művek. Borítékolható azonban, hogy Alapi István szólómunkásságával kapcsolatban már jóval kevesebb megosztó vélemény lát napvilágot.

A gitáros lemezeivel kapcsolatban még azok is hajlamosak elismerően nyilatkozni, akik a zenekar másik emblematikus tagját – stílszerűen – egy sámándobbal ütnék le. A zenész által képviselt irányvonal ugyanis köszönőviszonyban sincs az Edda rádióbarát hard rockjával. A nagyrészt instrumentális album a progresszivitás jegyében íródott, Alapi pedig a dallamos akusztikus gitáros líráktól egészen az extrémebb fúziós jazzig elmerészkedik.
A dalok éppúgy rokoníthatók Satriani könnyedebb műveivel, mint a John Petrucci-féle Liquid Tension Experiment ultratechnikás váltásokkal teli szerzeményeivel. A lemez csúcspontjait egyértelműen az ez utóbbi vonalon mozgó trackek képviselik. A lendületes Love Takes Money Mister, a lassú, töredezett ritmusokkal kísért Beauty And The Beast és az egészen dühös címadó dal egyaránt tele van olyan zenei megoldásokkal, amelyek befogadásához édeskevés egyetlen hallgatás. Akadnak ugyanakkor poposabb megközelítésű darabok is, mint a keleties Desert Wind, a klipes, nagyrészt akusztikus So Far…, valamint a szaxofonnal színesített In My Young Ages. A gitár mellett a kísérőzenekar is komoly szerephez jut, Beke Márk billentyű- és Barabás Tamás basszusfutamai is gyakran előtérbe kerülnek.
Vészjósoló cím ide vagy oda, a niXfaktor mentes a sablonoktól és a geil melódiáktól. Mindemellett korántsem az az album, amelyet bármilyen hangulatban jólesik hallgatni.

est.hu

[youtube]http://www.youtube.com/watch?v=HHanhrIa4Q4[/youtube]

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here