Aki vidám, velünk tart – BEATRICE: VIDÁMSÁG ÉS ROCK AND ROLL

Az Antológia I-II. (2004-2005) című válogatásokon számos ritkaságot gereblyéztek össze, de ezek ugyebár nem nevezhetőek klasszikus sorlemeznek. Feró szerint a Vidámság és rock and roll című új albumuk a legjobb Beatrice-anyag, de az ortodox rajongók szerint természetesen az 1993-ban kiadott Megkerült hangszalag (Betiltott dalok – 1979) című felvétel az opus magnum. Persze, minden csak szocializáció kérdése: ki mikor ismerkedett meg a Beatricével.

Aki MK 25-ös magnón hallgatta a zenekar 1980-as békéscsabai koncertjét, annak az „utolsó jó lemez” az Utálom az egész XX. századot című munka volt, melyen még régi, klasszikus dalok (Civilizáció, Besült a mutatvány) is helyet kaptak.

Ugyanakkor minden ezt követő Ricse-albumnak voltak értékei. Ferónak már 1981 augusztusában kijött a dauer a hajából, amikor megtudta, hogy a szakma nem állt ki mellette azon a bizonyos szakszervezeti találkozón, és már akkor lezárult a klasszikus Beatrice-korszak, amelyet punk Hamletünk hiába szervezett újjá 1987 körül, Lugosi László és Miklóska Lajos pár év után feladta a küzdelmet. Feró nem. Oly’ annyira nem, hogy néhányszor újraszervezte a bandát, és a sokadik felállással végre megjelent a Vidámság és rock and roll címmel.

A cover ezúttal nem Bernáth (y) Sándor képzőművész munkája, aki anno nemcsak aNemzet csótánya feliratú, kubai cukros zsákból készült (?!) fellépő ruhát tervezte, hanem a zenekar komplett arculatát is.

Az új borító olyan, mintha egy back cataloge kiadvány tasakja lenne, tele csupa hatvanas évekbeli slágerekkel. Hiányoznak Bernáth (y) vizuális fixációi, a klinker tégla-falat (szintén a borító dísze) pedig meg kellett volna hagyni a Karthagónak.

Ugyanakkor hiányolhatjuk a Miklóska és Lugossy-féle ős-punkos, felpörgetett AC/DC-s riffeket – igaz, nem várható el Ferótól, hogy harminc év után is még mindig olyan számokat énekeljen, mint a Motorizált nemzedék vagy a Nagyvárosi farkas.

Mióta Hobo elkészítette a Circus Hungaricust, a nagy öregektől ún. összegező, főműveket várunk. A Vidámság és rock and roll azonban nem akart nevezni erre a versenyre.

Úgy nyolc éve készítettem Feróval vidéki otthonában egy interjút, akkor említette, hogy dolgozik az új lemezen, mely nem szokványos Beatrice-cucc lesz, hanem valami vidám és laza dolog. Nos, igazat szólt, csak ki kellett várni, míg végre számos tagcsere után megjelent a leghosszabb ideig készülő magyar lemez címére is pályázó album.

Szóval, Nagy Feró – aki Kellér Dezső óta a legnagyobb magyar showman – csak egy laza, szerethető lemezt akart, és azt kell mondjuk, túlteljesítette a tervet, mert aVidámság és rock and roll több, mint puszta örömködés. Önreflexív, önironikus, számos zenei mintát integráló kreatív mutatvány. Ugyanakkor meglepő, hogy néhány izgalmas hangszerelésű dal (pl. Jól érzem magam) mellett hogy fér el az egészen Guns N’ Roses-os Kisszeplős című szám. A Kollektív elhülyülés húzós hiphop, míg a címadó dal a Bikini Medvetáncának ska-s hangképére emlékeztet, azŐrültes rock and roll világa pedig az 1988-as Ricsét idézi fel.

Előkerült két régi Beatrice-szám is. Feró a Kifakult sztárból szexi ős-rock and rollt mixelt, de sikerült továbbgondolnia az 1980 februárjában, Tatabányán debütáltKaticabogárka című dalt is. Olyan elementárisan szól, mint ’80 őszén a Kisstadionban, amikor felléptek az Omega és az LGT előtt.

Ugyanakkor a D.Nagy-féle Bikini Mielőtt elmegyek című kesergőjének átirata felesleges gesztus volt, hiszen elmaradt a szám strukturális újragondolása. Sebaj, a városnapi haknikon majd nagy sikere lesz.

A lemez egyik legjobb dala a Nagy árat fizettünk című melankolikus tétel, melynek sorai közé Feró beemelte az 1981-ben bemutatott Európa-szvitből „Az idő nem dolgozik nekünk, csak megöregít”– mondatot.

Összességében az album kitűnő portéka, a nyolc óra szórakozásba simán belefér egy óra vidámság és rock and roll.