A jórészt koncept-lemezekben és hosszú kompozíciókban gondolkodó zenekar albumaiból kiemelni egy-egy számot olyan, mintha a Háború és békéből vennénk ki egy-egy idézetet, ugyanakkor a Pink Floyd minden ellenkező híresztelés ellenére is számos slágert írt, így ezeket egymás mellé rendelhetjük, mint a fotóalbumokba szánt képeket. A karácsonyi piacra jelent meg a zenekar legújabb, ezúttal szimpla válogatása, az A Foot In The Door című lemez, mely újra felfedezte a Hey You című számot. E lírai tétel a The Wall egyik slágere volt, de az azonos című filmben nem hangzott el. A tíz évvel ezelőtti – szintén egyszer már remaszterizált – dupla válogatáson szerepeltették, de a szocialista Magyarországon is beszerezhető, A Collection Of Great Dance Songs című 1981-es kompiláción szintén hiába keresnénk.
A 2011-es válogatás említés nélkül hagyja a következő alaplemezeket: ASaucerful Of Secrets(1968), Ummagumma(1969), Atom Heart Mother(1970), Meddle (1971)Obscured By Clouds(1972), Animals (1977). Ugyanakkor a zenekar nagy bukásának elkönyvelt 1983-as Final Cutról itt a The Flecher Memorial Home, de ha már ezt a lemezt akarták a szerkesztők megidézni, akkor szerencsésebb lett volna a The Wall-filmben is elhangzó, kislemezen is megjelent When The Tigers Broke Free-t felpakolni. Viszont itt a Piper-időkből származó 1967-es dalocska, a See Emily Play, mely az eredeti The Piper At The Gates Of Dawn-albumon nem szerepelt, csak az amerikai kiadáson.
A válogatás – mely alapvetően a legnagyobb, listákra is felkerült slágerekre fókuszál – afféle beetető lemez azoknak, akik most ismerkednek apu kedvenc zenekarával.
Az ortodoxok talán ezeket a számokat kedvelik a legkevésbé, nekik mindenképpen aThe Dark Site Of The Moon előtti idők progresszív vízióit ajánljuk.
A lemez nem tartja a kronológiát, ahogy a tíz évvel ezelőtt megjelent Echoes – The Best Of Pink Flolyd című válogatás sem. A Hey Youval nyit az album, hogy aztán még a The Happiest Days Of Our Lives, az Another Brick In The Wall /Part 2. tétellel és a Comfortably Numb című slágerrel visszatérjen a zenekar egyik legsikeresebb munkájához, a The Wallhoz. A legtöbb dalt a The Dark Side Of The Moonról válogatták össze, itt a Time, a The Great Gig In The Sky, a Money, a Brain Damage és az Eclipse.
A lemez tasakjában lévő fotón egy erdő kellős közepén ülő férfit látunk, amint egy összetört tükör darabjait rágcsálja. Az életmű tükördarabjai azonban nagyon is egyben vannak. Ha belenézünk, nemcsak magunkra, de magára a popiparra is ráismerhetünk, melyet olyannyira gyűlölt Roger Waters, a zenekar egykori vezetője.
A jó Pink Floyd-válogatás összeállítása pont olyan lehetetlen, mint malacot röptetni egy gyár felett, de mint tudjuk, a popban minden lehetséges: a Pink Floyd Animals című 1977-es lemezén nemcsak „szárnyat igézett a malacra”, de már számos válogatást készített az ortodox rajongók legnagyobb megrökönyödésére. KRITIKA