Nem kell a meglepetés – BESH O DROM

Az első nap, az egész Sziget vagy talán az egész nyári fesztiválszezon legkevésbé meglepő koncertjét a Besh o Drom adta a Roma Sátorban: ahogy mindig, most is az ő fellépésük volt a nap legjobb másfél órája.KRITIKA
Minden fesztivál biztos pontja a Besh o Drom koncertje. A világzene egyik legnevesebb és legjobb hazai képviselőjével nem lehet nagyot tévedni (sőt, kicsit sem): legyen akárki éppen az énekesnő, helyezzék előtérbe bármelyik lemezüket, játsszanak pár tucat vagy pár ezer embernek, mindig garantált a tánc meg a hirtelen fellángoló jókedv is. Ezeken a koncerteken nagy kanállal adagolják az életkedvet: a Besh o Drom összegyúr nagyjából mindent, ami jó a világzenében balkántól a klezmeren és a cigányzenén át a közel-keleti dallamokig, aztán megspékelik rockzenével és egy kis elektronikával, de úgy, hogy egy percre se szoruljon a háttérbe mondjuk a cimbalom vagy a derbuka sem. A műélvezetet pedig nem kicsit segíti a vizualitás is: ez a nyolc, kicsike színpadra összezsúfolt zenész mindig úgy játszik, mintha először (vagy épp utoljára) állnának a színpadon, és muszáj lenne beleadniuk mindent. Különösen igaz ez az örökmozgó ütős-énekesre, Pettik Ádámra, aki többet ugrál, mint egy fészekaljnyi veréb egy teljes év alatt. Máskor meg kommunikál a közönséggel, vagy az új lemez sikamlósabb szövegű dalai közben incselkedik Kaszai Lilivel, a gyönyörű hangú énekessel – ezek a legjobb pillanatok, mert ilyenkor Kaszaira is átragad valami a féktelenségből. Az énekesnő egyébként is visszafogottabbnak tűnik, de mintha a hegyaljás, pár héttel ezelőtti koncerthez képest már kicsit magabiztosabb lenne a deszkákon – persze lehet, hogy ezt csak a néző képzeli.
Hogy a koncert nem okoz meglepetést, azt nemcsak az együttes megbízhatósága okozza, hanem az is, hogy a műsor talán percről percre megegyezik a korábbi nyári bulikéval. Félreértés ne essék, ennél nem is kell több: az eddigieknél kicsikét egyszerűbb, ugyanakkor pörgősebb új lemez dalaira támaszkodó, és az összes nagy slágert – mint a Tortapapír, a Meggyújtom a pipám, a Ha megfogom az ördögötvagy a Rumelaj – is felvonultató koncertet gond nélkül meg lehetne hallgatni akár hetente, anélkül, hogy egy teljes nyár alatt ráunnánk. Mert minden percben egyszerre vagy öt felé lehetne nézni: hol azt, ahogy Barcza Gergő váltogat a nyakába akasztott különféle fúvós hangszerek közt: csoda, hogy nem fúj bele egyszer a mikrofonba is; hol pedig Csurkulya József virtuóz és szinte követhetetlenül gyors cimbalomjátékát.
Meg kéne nézni őket még egyszer a nyáron – hátha akkor sem lesz min meglepődni.
Szerző:
Kovács Bálint
kultura.hu

More from author

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here

Related posts

Advertisment

Latest posts

Rácz Gergő a magyar rádiós slágerlista történetének új rekordere

18 hete, azaz több mint 4 hónapja folyamatosan vezeti a Magyar Rádiós Top 40 slágerlistát Rácz Gergő és Orsovai Reni "Mostantól" című...

Jamie xx új klubslágere a négy fal között is felrázza az ember testét és lelkét

James Thomas Smith, ismertebb művésznevén Jamie xx nemcsak a melankolikus slágergyár, a The xx formációjával tette fel magát a zenei térképre, hanem elektronikusabb vizekre evezve szólóelőadóként is egyre...

Hatodik tagot keres a 4S Street zenekar!

Nem kell megijedni, nem a zenekar újraszervezéséről van szó, a srácok csupán előrukkoltak egy ötlettel, ami kicsit megmozgathatja a zenélni vágyók fantáziáját. Egy saját...

Want to stay up to date with the latest news?

We would love to hear from you! Please fill in your details and we will stay in touch. It's that simple!

WordPress › Error

There has been a critical error on your website.

Learn more about debugging in WordPress.