Johnny Cash és a thrash metal – EKTOMORF

Date:

A világ leghíresebb magyar metalzenekara, az Ektomorf zenéje élő példa a közhelyre: egyszerű, de nagyszerű. A már német székhelyű, német gitárossal felálló magyar zenekar sokadszor is bizonyította a tételt a Sziget Rock-Metal Nagyszínpadán, egy klubnyi helyre elegendő közönség előtt.KRITIKA
A Mezőkovácsházáról indult, majd a világ legnagyobb metalkiadójánál kikötött, végül azt is otthagyó, thrash/groove metalban utazó Ektomorf mostanra kifejezetten szép státuszt vívott ki magának: headlinerként turnéznak szerte a világon, most pedig a Sziget Rock-Metal Nagyszínpadán a második legfontosabb idősávban léptek fel – teljesen megérdemelten. Más kérdés, hogy alapvetően nagy gondok vannak a Sziget látogatóinak és nem fő fellépőinek viszonyával: ahogy a Nagyszínpadnál is csak lézengenek a délután fellépő (elvileg) világsztárok alatt az emberek, úgy a metalszínpad is kong az ürességtől egészen az utolsó koncertig, és ez még akkor is elég hülyén veszi ki magát, ha megszámlálva a hatalmas területen 2-3 méterenként álldogáló embereket, éppenséggel lehet, hogy nagy szám jönne ki.
Az Ektomorfnak így tulajdonképpen afféle vizsgahelyzet volt, hogy a minden egyes koncerten átütően energikus, rettentő hatásos zene még ilyen körülmények között is beindítja-e az embereket. Ha nem is volt olyan egyértelmű, mint egy – egyébként az együtteshez jobban is illő – klubkoncerten, végül most is így lett: a régi kínai közmondásnak megfelelően (miszerint „ha baromi jó hangulatot akarsz egy metalkoncerten, csinálj magadnak”) egy-két tucat ember elfoglalta a színpad előtti területet, és olyan légkört teremtett, amilyen egy jó thrash metal koncerthez kell. Bár igazságtalanság lenne erre a pár emberre fogni a jó hangulatot: a legtöbb szám alatt a színpadtól keverőpultig megmozdultak az emberek.

Bár az utolsó lemezen, a Redemptionön a legjobbakhoz képest sokkal kevesebb az ötlet és az egyediség, és sokkal kevésbé groove-os, mint mondjuk a Destroy vagy az Outcast, azért élőben még mindig nagyon hatásosak ezek a néhány riffre, meg a gyors és a még gyorsabb verzék váltakozására épülő számok, amelyek tulajdonképpen nagyon egyszerűek – viszont ugyanennyire jól eltaláltak is. Bár a koncerten sem ütnek annyira a Never Shouldhoz vagy a Stigmatizedhoz hasonló, kísérletezősebb, belassulós számok, mint a hibátlan I Know Them vagy a koncerten túlontúl hanyagolt Destroy többi száma, azért ezek is képesek elég jó hangulatot teremteni. Mondjuk az tény, hogy szinte a teljes Redemption eljátszásával legalább változatosabbak a banda hazai koncertjei, mint ha folyton best of-programot játszanának. Sőt, most még akusztikus blokk is volt, dobozgitárral, dallamos énekkel, ahogy az kell – de nem csak a Sea Of My Misery miatt: eljátszották az Ektomorf szövegeihez egyébként pontosan passzoló Johnny Cash-számot, a Rusty Cage-et. Márpedig nincs szimpatikusabb, mint a koncerteken feldolgozásokat is játszó bandák – hogy megint egy ősi közmondást idézzek.
Jó érzés ekkora színpadon is otthonosnak látni az Ektomorfot – de azért még jobb lenne hamarosan újra valami A38-méretű helyen találkozni velük, hogy ne csak a leglelkesebbek, de az egész hajó megmozduljon. De ahogy eddig még soha, az Ektomorf ennyi ember előtt sem okozott csalódást a koncerttel.

Szerző:
Kovács Bálint
kultura.hu

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here

Share post:

spot_imgspot_img

Popular

More like this
Related

Rap group call out publication for using their image in place of ‘gang’

Intro text we refine our methods of responsive web...

Meet the woman who’s making consumer boycotts great again

Dropcap the popularization of the “ideal measure” has led...

New campaign wants you to raise funds for abuse victims by ditching the razor

Intro text we refine our methods of responsive web...

Twitter tweaks video again, adding view counts for some users

Dropcap the popularization of the “ideal measure” has led...