Koncertkörútról épp Amerikából jött, mestersége címere: “énekelni szerető”. Legújabb, sorrendben ötödik szólóanyagával jelentkezik a gyönyörűen csengő hangú népdalénekesnőnk. A legutóbbi Karády-kitérő után most ismét a legfiatalabbakat, illetve szüleiket szólítja meg.
– Nem ez az első gyermek – vagy mondhatjuk úgy is: családi- lemezed. Újra egy régi vágy muzsikál ki belőled ezzel a koronggal?
– Az elmúlt öt évben zenekarommal – melynek tagjai: Lamm Dávid, Kovács Zoltán és Dés András- , több száz gyerekkoncertet adtunk határon innen és túl. Jó érzés évek óta ebben a családias légkörű csapatban játszani. Szeretem azt az utat, amelyen járok s boldog vagyok, hogy ilyen társaim vannak. Hálistennek mindannyiunk számára egyértelmű volt a folytatás: új dalokra vágytunk, új, ismeretlen titkok fölfedezésére, s úgy éreztük, sok család éppannyira várja az új lemezt, mint mi. Egy gyereklemez készítésénél nagyon erősen motívál az, hogy vajon mit szólnak majd a gyerekek, ha meghallják a zenét. Meg tudom-e őket szólítani, milyen nyomot tudok bennük hagyni?
– Akár a saját gyerekkorodat is megtoldod ilyenkor?
– Bizonyos értelemben valóban újra gyerekké válok, merítek a saját gyerekkorom emlékeiből, miközben mindvégig szem előtt tartom, hogy minden szöveg és zene, ami a nevemhez köthető, értékes és időtálló legyen, mintegy lelki táplálék, útravaló. Kisgyermekkorban még nagyobb jelentősséggel bírnak ezek az útravalók. Meghatározhatják az életünket, s ezért nem mindegy, mit is teszünk a csomagba. Az én életemet jelentősen befolyásolta, hogy 4 évesen találkoztam Sebestyén Márta gyönyörű énekével, az erdélyi muzsikával az Ökrös együttes és Kallós Zoltán tolmácsolásában, Sebő Ferenc, Bródy János és a Kaláka együttes ízléses versmegzenésítéseivel. Mérhetetlen sok fantázia és kreativitás lakik egy gyermekben. Jó volna felnőtt korunkra is megőriznünk a teremtés képességét, a zene, tánc által kiváltott felszabadultság érzetét. A közoktatásban megjelentek azok az intézmények, amelyek a változó körülmények ellenére is fontosnak tartják a gyerekek művészeti, komplex művészeti nevelését. Talán soha nem látott reneszánszát éli a népitánc: gyerektáborok és szakkörök működnek lelkes és kiváló pedagógusok, művészek vezetésével. Tehát megcsillan a remény…erről énekelek Tamkó Sirató Károly Gingalló című versében is.
– Tamkó témája is a Gingalló -Szokolay Sándor és Pósa Lajos mellett- ami új lemezed címe. Illetve népmesékben van még sorsfordító szerepe ennek a “csengettyűhangnak”. Beleszerettél a hangzásába?
– Jó, hogy említed a csengettyűhangot, mert egyébként csengettyű volt az óvodai jelem 🙂 Három lemezcímverzióm volt. Először Weöres Sándor Ősi motívum című versének sorai tűntek ideálisnak, de a “Kis hal, nagy hal”-ról előbb – utóbb minden ismerősömnek az jutott eszébe, hogy egyik megeszi a másikat, úgyhogy ezt rögtön el is vetettem, amint rátaláltam a Tamkó Sirató versekre. Libegő és Gingalló maradtak a ringben, s bár az én fülemnek hangzásuk egyformán szép és kedves, a Gingalló vers pozitív üzenete (” Gingalló, Gingalló, / rád száll a pillangó, / szétfoszlik a felhő, ragyog a napsugár, /kitárul az ajtó”) és a szó halandzsa jellege miatt döntöttem e cím mellett. Az utóbbi 3-4 évben sok változáson mentem keresztül, talán emiatt is lett most a lemezborító grafikai főmotívuma a pillangó. Az ilyen rám szálló pillangóknak köszönhetően el kezdtem picit máshogy gondolkodni: falak helyett kitáruló ajtókat, sötétség helyett fényt látni. Most látom csak, milyen hosszú tanulási folyamat elején állok.
– Szenvedélyes versrajongó vagy. Saját szövegekkel nem is tartod értelmét próbálkozni, amikor
– 13 és 20 éves korom közt sokat írtam, mindenfélét. Egyszer még gyerekkoromban indultam egy pályázaton, ahol Lackfi János zsűrizett, és a második helyezést adta nekem. A 2006-os Cipity Lőrinc lemezem belső borítóján szerepel egy versikém :”Utamon csillagport verek, szabad vagyok, mint kisgyerek, ha magában énekel. Megyek előre, csak megyek, dúdol bennem a kisgyerek, énekelve játszik. Eljátszom az évekkel, szép idő, fuss, menned kell! Elszaladt…nem látszik.” Lehet, hogy egyszer újra veszem a bátorságot, de egyelőre szigorú mérce szerint válogatok, és a szövegeim nem ütik meg azt a nívót, amire vágyom. Szerencsére vannak kiváló magyar költők és gyönyörű népdalszövegek, amelyekből meríthetek.
– Hogyan tudsz szelektálni ekkora anyagból?
– A megzenésítéseknél természetesen elsődleges szempont, hogy hallok-e az adott vershez dallamot, illetve hogy milyen a vers ritmikája. Jó ideig hiányoltam a magyar kortárs költészetből a zenét: azt a fajta líraiságot, amely Kosztolányinál, József Attilánál, Weöres Sándornál erősen jelen van. A kortárs költők közül eddig Szabó T. Anna és Jónás Tamás verseit szemeltem ki. Mindketten nagyon muzikálisak; boldog voltam, amikor rájuk találtam! Személyesen is van szerencsém ismerni őket, megtiszteltetés számomra, hogy énekelhetem a verseiket. Terveim között szerepel egy újabb “felnőttlemez” készítése: versek életről-halálról. Már meg is vannak az első dalok, melyeken Juhász Gáborral dolgozom ismét.
– Népdalénekesnőként indultál anno, aztán a jazz világa is megérintett. Világzenei előadói díjra jelöltek épp; így is tartod magad számon?
– Nem érdekelnek különösképp a címek, keretek. Csak az a fontos számomra, hogy amit énekelek, az hiteles legyen az én hangomon. 5 éve csináltattam egy névjegykártyát, még ma is jól mutat, büszke vagyok rá. Azon az szerepel, hogy ” Szalóki Ági népdalénekes” . Úgy döntöttem, nem cserélgetem a névjegykártyám: vagyok, aki vagyok és kész. Alapvetően énekelni szeretőnek, énekelve szeretőnek tartom magam- de hát ezt mégsem írom a névjegyemre.
– Sokan nem tudják hová tenni, hogy ilyen többdimenziós alkat vagy (meselemez, szomorú szinglilemez és csábító díva). Ezeket a váltásokat természetes szabadságként éled meg, vagy inkább tervezett előrelépésként?
– Fontos számomra a változás, határaim próbálgatása- örök izgő-mozgó-nyüzsgő természet vagyok. Az egyes lemezeim hoztak új minőséget az életembe, mint a bennem lévő történések hangi lenyomatai. Ugyanakkor rendkívül inspirálnak a zenésztársaim. Fontos nekem az ő barátságuk, ízlésük, tudásuk. Talán állíthatom, hogy kölcsönösen hatunk egymásra.
– Ha vendégénekesként szerepelsz –mint ahogy ezt az elmúlt 15 év során nem egyszer tetted- mindig könnyen megtalálod az összhangot, bármilyen műfajról van szó?
– Viszonylag könnyen. Ha nagyon nem testhezálló egy feladat, azt már időben érezni szoktam és nem vállalom. Nem vagyok tanult zenész. Csak a fülemre, az ízlésemre és az erős ösztöneimre számíthatok.
– Mi az, amibe még nem kóstoltál bele, de érdekelne?
– Szinte alig tudok valamit… Kezdve az egyes erdélyi falvak énekes repertoárjának tanulásától, újratanulásától, fölfedezésétől, a zeneterápia tanulásán keresztül a természet megismeréséig. Erre egyre gyakrabban gondolok. Legutóbb épp, mikor a New York-i Museum of Natural History-ban jártam. A napokban kezdtem el dolgozni egy új anyagon egy fiatal és kiváló zenésszel, aki hozzám hasonlóan zenei mindenevő, de babonából egyelőre erről nem szeretnék beszélni. Ha a közös munkának meglesz a gyümölcse, arról tavasszal úgyis mindenképp hírt adok.
– A Gingalló lemezbemutatójára hogyan készültök?
– Izgatottan várjuk az eseményt, próbálunk a zenekarommal. Budapesten kívül koncertezünk Debrecenben és Egerben is. Remélem, tavaszra sikerül egy kisebb országos lemezbemutató turnét is szervezni. Nagyon várjuk, hogy megmutathassuk az új dalokat! Bízom benne, hogy a Cipity Lőrinc-fanok a Gingallót is szeretni fogják! Cserhalmi György mesét mond majd, a zenekar tagjait viszont rávettem az éneklésre: 3 dalban is hallható zengő férfiénekük! Az, hogy a gyerekkoncerteken ezentúl énekelni is fognak, teljesen új dolog az életünkben, de úgy érzem, szívesen vállalják. Egyébként Lamm Dávid kivételesen jó blues énekes és rapper.
