Azért zenélnek, mert nincs idejük dolgozni
Míg a legtöbb folk metált játszó együttes előbb játszott metált, s csak utána adagolta hozzá a folk zenei stílusokat, addig a finn Korpiklaani együttes zenéje már legelején a népzenében gyökeredzett. Még 1993-ban, a frontember Jonne Järvelä másodmagával összehozta a Shamaani Duo nevű csapatot, mellyel kocsmákban, pubokban léptek fel lapp nyelven előadott népdalokkal. Lemezük is megjelent, de még ugyanabban az évben Järvelä úgy döntött, hogy a stílushoz továbbra is ragaszkodva megalapította a Shaman nevű együttest, mellyel két albumot is megjelentetett, 1999-ben és 2001-ben. Ám ekkor történt, hogy Järvelä belehallgatott a honfitárs Finn Troll csapat zenéjébe, melynek hatására gyökeres változásra szánta el magát: a szintetizátort lecserélte népi hangszerekre, a lapp helyett áttért a finn és az angol nyelvre, kevert egy kis metált a hangzásba, s a bandát átnevezte Korpiklaaninak. “Idősek zenéje heavy metal gitárokkal” – jellemzi zenei világukat Jonne Järvelä frontember, aki Jarkko Aaltonen basszusgitárossal készségesen vállalt egy kis idegenvezetést csapatuk háza táján.
– Hogyan kerültél zeneközelbe?
Jonne Järvelä (JJ): 1983-ban történt. Akkor még 9 éves voltam és Karácsonyra a Kiss együttes Lick it Up albumát kértem a szüleimtől. A lemez azóta is megvan. Kapcsolódik hozzá egy vicces kis történet: ülünk a karácsonyi asztalnál, s kérdem apámat, hogy “Mit jelent az, hogy Lick it Up?” (Nyald fel/ki). Apám rezzenéstelen arccal mondta, hogy “fiam, most edd meg a vacsorád, majd eljön az idő, hogy megtudd.” Nem sokkal később beszereztem az Iron Maiden Piece of Mind albumát és a W.A.S.P. bemutatkozó lemezét, s ezek ki is taposták nekem a zene fele vezető utat.
– Ugyancsak lemezek és dalok hatására lettél te is zenész?
JJ: Óh igen! I Wanna be Somebody, Ace Of Spades, Where Eagles Dare, Aces High, Bark At The Moon, Seek And Destroy és több más dal késztetett arra, hogy “fellépjek” egy hatalmas tükör előtt és pengessem első gitáromat, ami tulajdonképpen egy teniszütő volt. Akkor már tudtam, zenész leszek.
– Zenei karriered mégis a folkban gyökeredzik.
Jarkko Aaltonen (JA): Attól függ mikortól számítjuk. A legelején metálban nyomultam én is, de amikor 1993-ban felköltöztem Lappföldre, ezzel egy időben úntam rá a metálra. Eladtam gitáraimat és erősítőimet, vettem egy kitűnő akusztikus gitárt és örömmel tapasztaltam, hogy az ottani népzene tökéletesen kitölti az űrt, amit a rock hiánya hagyott bennem.
– Legutóbbi albumotok nyitó dala a Vodka. Nem túl erős kezdés?
JJ: Értem, mire gondolsz, de a válaszom nem. Azért került az elejére, mert egy egyszerű, bulizós, fogós nóta. Olyan amilyet tőlünk várnak. Ami pedig a címét illeti, hát annyi dal született már a sörről, borról, viszkiről. Gondoltuk hadd gyarapítsuk egy kicsit a vodkás dalok számát is. Meg aztán az ember énekeljen arról, amit jól ismer, nem?
– Akkor ti jól ismeritek az italt?
JJ: Na azért nem kell felfújni. Az “ismeretség” onnan származik, hogy mi általában félévenként váltunk és térünk át a sörről a borra, esetleg vodkára. S bár az együttes tagjai nagy ivók hírében állnak, ez nem egészen van így. Egyvalaki közülünk például egyáltalán nem iszik alkoholt.
JA: Tulajdonképpen nem is a pia, hanem a csajok miatt születtek ezek a dalok. Még a karrierünk elején mindenáron csajokra volt szükségünk. És az alkohol segít abban, hogy ronda emberek jó nőket szerezzenek. Már amennyiben a nőknek adod az italt.
When we started out as musicians though, it was because we wanted to get chicks…that was the main reason. And alcohol helps ugly people get chicks! But you’re supposed to give the chicks the beer!
– Mi ihlet titeket dalírásra?
JJ: Na erre könnyű felelni: a pia és a nők.
– A legutóbbi, Karkelo lemezeteken kissé túlsúlyba kerültek a finn nyelvű dalok.
JA: Tényleg? Észre sem vettem. Na jó, ez csak vicc. Ha jól tudom csak két vagy három angol nyelvű dal van ott, meg egy instrumentális. De ez nem tudatos, így jött ki, ezek a dalok álltak a rendelkezésünkre. Legközelebb lehet fordítva is.
– Melyik szövegírás megy könnyebben, a finn vagy az angol?
JJ: Egyik sem, szívesebben írok zenét. A finnel azért vannak gondjaim, mert sokkal kritikusabb vagyok önmagammal szemben ha az anyanyelvemen költök. Ugyanakkor az angol azért okoz nekem nehézséget, mert nem ismerem elég jól a nyelvet.
– Összejártátok a világot. Van már kedvenc helyetek?
JA: Nincs, és nem valószínű, hogy lesz. Vannak jó és kevésbé jó tapasztalataink, de inkább a jóból volt több. A rajongók mindenütt nagy örömmel fogadtak, igazán rossz élményben szerencsére eddig nem igazán volt részünk.
– A rossz nyelvek szerint az elején azért váltottatok stílust, mert megcsillant a szemetekben a dollár és az euró jele.
JA: Ha ezért tettük volna, akkor nagy hiba volt, mert eddig nem sokat láttunk belőlük.
– Meg tudtok élni a zenélésből?
JJ: Muszáj. Ennyi zenélés mellett nincs időnk dolgozni.
– Néhány éve a kemény metált játszó honfitárs Lordi nyerte az Euróvíziós fesztivált. Ismeritek őket?
JA: Személyesen nem. Igazából nem érdekel sem a csapat, sem a zenéjük, ennek ellenére azt mondom, hogy ez a legjobb, ami azzal a versennyel történhetett. A Lordi megmutatta, hogy egy ilyen fesztivált szilikon és botox nélkül is meg lehet nyerni.
A Korpiklaani a IX. Székelyföldi Rockmaraton utolsó napján, július 10-én szombaton fel Szejkefürdőn.
KAZETTÁK
A Korpiklaani tagjai:
– Jonne Järvelä – ének, gitár
– Jarkko Aaltonen – basszusgitár
– Kalle “Cane” Savijärvi – gitár
– Jaakko “Hittavainen” Lemmetty – hegedű
– Juho “JuhoKusti” Kauppinen – harmonika
– Matti “Matson” Johansson – dob
Diszkográfia:
– Spirit of the Forest (2003)
– Voice of Wilderness (2005)
– Tales Along This Road (2006)
– Tervaskanto (2007)
– Korven Kuningas (2008)
– Karkelo (2009)
